Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - II.

134 BÁTHORI ZSIGMONDNK. tot, melyen lelkét megpihentesse. Egyfelől a hatalmas ellenség ereje, mely ellen, hogy harczolni nem szünend, megesküdött ; másfelől a szövetségesek gyengesége, kik magokkal is jóltehetetlenek, nem hogy őt segíthetnék ; s otthon — felzavart házi nyugalma: a kétségbeesés felé fizték gondolatait. A töröktől félnie lehetett ; a szövetségesekben édes keveset bízhatott; ha Erdélyre gondolt, nem látott mást maga előtt, mint szerencsétlen neje halvány arczát, kisírt szemeit. Borzadt még a gondolattól is, hogy a telet otthon töltse, azért elhatározta, hogy e télen ismét felmegy Prágába, hogy az alkudozásokat személyesen vezesse. A borsodi csatatérről visszatérve Erdélybe, országgyűlést tartott (nov. 30-ától decz. 8-áig). A karácsonyi ünnepek alatt fogadta Mihály vajdát, a ki látogatóba jött hozzá s 1597 elején — nejét Kővárba küldvén—jan. 12-én 140 főnyi fényes kísérettel útra kelt. Prágába febr. 17-én érkezett. Két irányban kezdett most alkudozást : 1. a török ellen való közös hadművelet s 2. Erdély átengedése s nejétől elválása felett. Erdélyért kárpótlásúl Opuliát, Katibort, Pardubitzot és Brandeist kívánta, a mellett az aranygyapjút és a német vitézi rendet. Prágában hamar átlátták, hogy Zsigmondnak minden igyekezete oda irányúi, hogy nejével egy országban ne legyen, Erdélyt is tulajdonképen csak azért akarja odahagyni, hogy ezáltal nejétől megszabádúljon s ha máskép is megválhatna nejétől, mindjárt nem volna ellenére, hogy Erdélyben maradjon. Rumpf, a császár nagy befolyású ministere, így jellemzi őt Mária főherczegnő előtt (1597 ápril 2-án írott levelében): »Az erdélyi fejedelem törekvéseinek semmi biztos alapja nincs, mert ő minden reggel mást akar, mint a mit azelőtt való este akart ; kívánalmait az idő szerint változtatja; minden beszédes törekvése oda irányúi, hogy ő ne legyen ott, a hol a fejedelemnő van s ez ne legyen ott, a hol ő van ; mihelyt azt látja, hogy a fejedelemnő ki akarna jönni Erdélyből, hogy Gráczba visszatérjen, mindjárt nincs ellenére az Erdélyben maradás ; azonban feltételeiben annyira követelő, hogy nem lehet rajta eléggé csodálkozni.1) A fejedelem állhatatlanságát ennyire ismerték már Prágában is. Nem is jött létre ez alkalommal megállapodás a császár és a fejedelem között ; kinek mindössze szép ígéretekkel s az aranygyapjú val kellett márczius végén Erdélybe visszatérnie. De Zsigmond korántsem adta fel terveit ; a világgal meghasonlott kedélyére nem talált gyógyító balzsamot. Apr. 27-től máj. 12-éig országgyűlést tartott, melyen rendezvén országa *) Rumpf, Mária főhgnöhöz, Prága 1597. ápr, 2, (Szilágyi; Csi Villo 73 — 74. 1.)