Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - MAYLÁTH BÉLA: A felső-vármegyék rendeinek gyűlése Kassán 1683-ban. - I.

1 20 A FELSŐ VÁRMEGYÉK RENDE [NEK mezésére, de a portai követség költségére volt felajánlva, s bogy abban a portai követségnek adott instructióról egy árva szóval sem tétetik említés ; mert lia mindezen fontos körülmény a Kaprinay kéziratban feltalálható lett volna, Szalay bizonyára nem mulasztja el, mint a kassai gyűlésnek úgyszólván legnevezetesebb mozzanatait felhasználni. Ámde a Berényi-féle kézírati napló, mely Kaprinai kézirata töredékes tartalmának lényegével megegyez, igen érdekesen írja le a rendek által felajánlott 50 ezer forint történetét, mely összeg, ezen kézírat szerint is a portai követség költségeire volt megszavazva. Ugyanezen kézírat teljes szövegében tartalmazza azon instructiót is, mely a kassai rendek részéről választott portai követnek utasításul adatott, de az sem a Tökölyi halála utáni szabad választás, sem a békekötésre való befolyás újabb biztosításának szorgalmazását nem tartalmazza. Nem lehet említetlenűl hagynom még Lunigot, ki »Publicorum Negotiorum .... Sylloge« czírnű munkájában Tökölyi Imrének 1683-ik évben a kassai gyűlés elé terjesztett proposition teljes szöveggel kinyomatta.1) Lunig e közleménye azonban valószínűleg egy igen rosz másolat után készülhetett, minthogy az nemcsak hogy tele van hibákkal, más szavakkal, de egész tételek, mondatok, és pontozatok is kimaradtak belőle, s e szerint az, mint történeti adaléka az 1683-ik évi kassai gyűlésnek, tekintetbe nem vehető. Ezekben összpontosul az, mit a felemlített hibás állítások, ferde előadások ellenében a Berényi-féle kézírati napló alapján, a történeti valóság felderítése czéljából, megállapítani szükségesnek tartottam. Szemmel tartva kitűzött feladatomat, áttérek immár a sokszor említett kézírati napló tartalmának általános, és érdekesebb mozzanatainak részletes ismertetésére. II. / írója ezen kézíratnak, napról-napra, lépésről-lépésre követvén az országgyűlés tárgyalásait, s az ugyanott felmerült eseményeket, úgy szólván krőnistája lett az országgyűlésnek. Feladatául tűzvén ki registrálni mindazt, mi ott előfordúlt, szigorúan tartózkodott a revelatióktól, egyéni nézetének kifejezéseitől, s még csak azon benyomásoknak sem engedett helyet, melyeket lelkületébe a tárgyalások folyamának az általános kedélyhangúlatnak tennie kelletett. x) Lunig: Publicorum negotiorum sylloge 1G94. évi kiadás 828.1.