Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SMOLKA SZANISZLÓ: «Fekete» (Czarny) Iván

6 FEKETE IVÁN. az ő végzetük, vége lesz immár a keresztyénség rettenetes szenvedéseinek, melylyel isten haragja bűneiért sújtolta eddig, porrá, semmivé lesz az a »fekete ember« lábai alatt. Szájról-szájra járt a hír, hogy ez a titokzatos ember ivadéka ama régi szerb vagy bulgár uralkodóknak, a keresztyén hit ama hős védőinek, a kiknek egy évszázad előtt török kard oltá ki éltüket ; ő fog boszút állni az ő kiontott vérükért; új élet hirdetője ő a Duna menti szlávságnak, a kik most a török igáját hordozzák. Talán éppen Marko király vére foly ereiben, a kiről a Duna vízén túl minden gyermek oly csodaszép dalokat tud dalolni, a ki kardjával óriás sziklákban hasadékokat vágott, hogy keresztül vezesse azokon bajtársait, a ki óriási sziklákat egy helyről a másikra dobált, mint valami gyermekjátékot ; annak a Markónak, a ki a népdalok szerint ezer véres csatát vívott s mindig győzelmesen, annak a híres hősnek, a ki a szerb és bulgár népnek büszkesége, legfőbb dísze. — Ivánnak is csodatevő erőt adott az úr, midőn őt választottjává tevé a hitetlenség kiirtására ; s gyorsan szárnyalt, mindegyre fantastikusabb színt öltve, messze világba a hír, olyan csodatettekről, miket ez új próféta elkövetett. Elég volt, hogy ezek a hírek elterjedjenek a Dunán túl: Iván serege napról-napra szaporodott messzi földről összesereglett jövevényekkel, a kik az ő vezérlete alatt győzni vagy halni kívántak. S így alig telt belé néhány hét, hogy Fekete Iván olyan hatalommá vált, hogy vele az interregnum idején minden jelöltnek számolnia kellett, a ki Szent-István koronájára vágyakazott. Nem csoda azért, hogy Zápolya őt magához hívatta ; inkább csoda az, hogy Iván csakugyan megjelent Tokajban, egykori urának parancsára. Szép délczeg lovon jelent meg ott az egykori lovász, a ki oly sok éven át másnak a lovait tisztogatta. Csak tíz fegyveres híve kisérte, a nagy paraszt-had vezér nélkül, helyben maradt, várva csöndesen az ő visszatértét. Iván térdet hajtott a vajda előtt, kezet adott neki s megesküdött mindenre, a mi szent, hogy hűségesen fogja őt szolgálni, s hogy »ott fog lenni mindig, a hol ő felsége parancsolja.« Zápolya szabadon lélegzett fel, a mint a térdeplő Ivánt maga előtt látta, örömében gazdagon megajándékozta őt s meghagyta neki, hogy menjen a Tisza vidékére, a Maros torko-