Századok – 1882

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A krakói Akadémia történelmi kiadványairól. 74

TÁliO/Л. tóbb hírek érkeznek, — panaszhang és jajgatás tblti lie füleinket, ugy hogy kevés közülünk állhatja meg, hogy könnye ki ne csorduljon, szíve el ne szoruljon. Siessetek azért segítségre, jöjjetek hadaitokkal stb. Imc egy siralmas levele a balsorséi királynak. 1442. jun. 0. a Budán összegyűlt m. rendek köszönik a lengyeleknek, a siradiai országgyűlésről kelt leveliiket, melyben az országhatáron bözös országgyűlés tartását indítványozzák. Az most a török veszély miatt meg nem tartható. Kérik, hogy siessenek inkább segítségül Ulászló zászlói alá. 1441. aug. 26. a péterkoviai o. gy.-röl irnak a 1. rendek Ulászlónak. Előszámlálják L. o. nyomasztó bajait, tatár, litván-beütéseket s könyörögnek, hogy a törökökkel, kik különben is oly kedvező feltételeket, ajánlanak, — kösse meg a békét, s siessen be L. o.-ba a közügyek rendbehozására, a közbéke helyreállítására. A mint tudjuk, a szerencsétlen király nem hazájába vissza, de Várnához sietett, a hol nov. 10-én a halál szemfedője borította be kettős hazája sorsán könnyező szemeit. A magyar rendek 1445. május havában összegyűltek, hogy a királyi szék betöltéséről gondoskodjanak. Zsófia királynő Ulászló anyja siet kérni (1445. jun.) levelével a magyar rendeket, hogy ne válaszszanak új királyt, mert hírei vannak, hogy fia Várnánál nem esett el, hogy él. Másik fia, Kázmér, Litvánia nagyherczege, követet küldött hozzá, — írja, — hogy kereskedők, a kiket Ulászló keresésére küldött, visszatértek s mondják, hogy látták a királyt, beszéltek is vele s kíséretével, hogy küldött rendeleteket is Kázmérhoz, a ki kiszabadítása felöl gondoskodandó, rögtön visszaindította a kereskedőket három meghitt emberével, a kiknek még Szt. János nap előtt vissza kellene érkezniök. A lengyelek azért át is tették országgyűlésüket Szt. János napra Siradiába, hogy ott a követek visszaérkeztével a király kiszabadításáról gondoskodjanak. Azért kéri a királynő a magyar rendeket : emlékezzenek meg Ulászló érettök hozott áldozatairól, hogy elhagyta hazáját kérésökre, hogy a keresztyénségért harestoljon, — ne Ítéljék őt halottnak, midőn mások még élni tudják, a ki épen ő érettök nem egyszer ment a halálba. Tudjuk, hogy Zsófiánál is az anyai szív ez édes reménykedése nem sokáig tartott, mihamar a szomorú valóság tudatának kellett azt felváltania. Érdekes Aeneas Sylvius és Olesnicki krakói püspök levélváltása