Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

758 nápolyi lászló trón követelése mind Hervojával, amelynek eredménye jelentékeny kedvezmények kieszközlése volt a velenczei kereskedők részére.1

) A mint László Hervoját spalatói kerczeggé nevezte ki, azonnal sietett Yelenczét erről értesíteni, ugyanazt cselekvé Osztójának a bosnyák királyi székről való elüzetése és Tvartkó Surának arra emeltetéséről s ő is kikérte a köztársaság engedélyét arra, liogy Spalatóban s egyebütt gályákat s brigantinokat szereltethessen fel.2)Más alkalommal meg kölcsön kért hajókat a köztársaságtól. Ezen felftl megszerezvén Yelencze Albániának némely részeit ezek, mint Dálmácziával szomszéd terület, szintén segítették ottani befolyásának növelésében. Míg azonban Yelencze olaszországi ügyeivel elfoglalva csak ilyképen készítgette elő a talajt, addig Zsigmond erélyesen hozzálátott a szávántúli vidék megtisztításához, miután Magyarországon teljes sikert mutathatott fel abbeli törekvésében. Ebbeli működését igyekezett Dalmácziára is kiterjeszteni s így állván a dolgok nagyon érdekében állott tudni: mily állást fog Yelencze azzal szemben elfoglalni. E végből mindjárt két követet is küldött. Mindegyik elmondta, hogy Zsigmond már nagy sereggel — ötvenezer emberrel — van azon úton, liogy Dalmácziát viszszahódítsa. Az első követ arra volt a köztársaságot fölkérendő, támogassa, mint a király régi barátja a vállalatot, néhány a magyar király rendelkezésére bocsátandó bajóval. A másik már többet akart. Ez szövetséget ajánlott, az egyházi szakadás érdekében is volt megbízása, ezen felül meg volt bízva fölajánlani Zsigmond király közbenjárását Velencze és Padua között. Az utóbbinak ura ifjabb Carrara Ferencz volt, fia N. Lajos egykori szövetségesének s annak, a kinek országán 1388-ban osztozott meg Yelencze Milanóval. Azonban már két év múlva sikerűit az ifjabb Carrarának a Milánóhoz jutott résznek, t. i. magának Paduának és vidékének és pedig a velenczeiek jóakaratú szemlegessége mellett birtokához jutni. Azóta a Carraràk ismét nagyrészt vettek a felső-olaszországi liarczokban, ismét oly vitézül küzdöttek s oly ügyesen ármánykod!) U. a. V. 36. 39. 2) U. a. V. 45. — Ezen adatok arra is módot, nyújtanak, liogy meghatározzuk Osztója elűzésének idejét. Az előbbi okirat, a melylyel a velenczei kereskedőket kiváltságokban részesítő, április 22-ikén kelt, Hervojának levelét pedig, a mely az ő elűzetéséről teszen tanúságot, julius 31-ikén már tárgyalta a velenczei tanács. Ilyképen ez esemény körülbelül az 1404-ik év júniusára, de mindenesetre azon évnegyedre teendő. Ez pedig annyiban fontos, mert ennek ideje eddigelé nem volt ismeretes és Horváth Mihály őt ez évben már visszahelyezteti.