Századok – 1882
Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728
154 nápolyi lászló trón követelése levélre pedig röviden azt válaszolták, hogy a László király felől nyert értesülés teljesen elüt a valóságtól, nekik semmi ajánlatot nem tett ez iránt. Horváth Mihálynak erre az a megjegyzése, hogy Velencze megijedt Zsigmond fenyegetésétől s azért hagyta abban az alkudozást, azonban ismerve úgy az előbbi, mint a későbbi tárgyalási iratokat, el kell ismernünk, hogy Velenczének igaza volt, mikor tagadta, hogy Dalmáczia ügye szóban forgott volna. Ugyané gyűlésből feleltek Zsigmond azon ajánlatára, a melyet Barbadico János útján tett. Mint a mult évben László, úgy most ő kivánt a köztársasággal szövetségre lépni. De első sorban László ellen, a mely esetben igen könnyű dolog lett volna László kiszorítása. Velencze még most sem volt hajlandó kilépni a semlegességből s ily választ adásával bízta meg Barbadicot : a királylyal szívesebben lépne szövetségre, mint bárki mással, de sok, nagy és terhes elfoglaltatások következtében, a melyek a herczegi uraságra nehezednek, ez úttal nem vállalkozhat.1) Zsigmond követe nem elégedett meg e válaszszal, azt kivánta, hogy ha nem lép Velencze szövetségre a magyar királylyal, tanúsítsa más módon iránta való jóindúlatát s tegyen le esküt a turini békekötés pontjai megtartására. A köztársaság természetesen erre sem volt hajlandó, mert igaz ugyan, hogy ilynemű eskü megtartását nem igen szokták komolyan venni, mindazonáltal igen kellemetlen lett volna oly pontokra megesküdni, a melyek megtartása már ez idő szerint sem volt szándékában. Ezen ajánlatra sem kívántak tehát felelni s csak akkor kezdtek róla gondolkozni, mikor azon követ »nagy illetlenséggel siirgeté a haladéktalan feleletet, mondván hogy nem várhat, a mi minden tisztesség és a követségeknél gyakorlatban levő szokás ellen van.« Február 2-ikán tehát azt határozták, hogy tudattassék vele, hogy másnap megállapítják a választ, ha akarja megvárhatja, ha nem, elmehet dolgára. 2) A király követe elvárta a másnapi határozatot. Ennek eredménye a következő felelet volt: »Hajói megvisgáljuk mindazt, a mi bizonyos idő óta Magyarországon és az annak alávetett tartományokban történt, úgy véljük, hogy most nem tehetjük le a kívánt esküt. De valamikor a magyar korona résziről meg lesz, a mit a béke kíván, mi készek leszünk a mondott esküt letenni a felséges Lajos király és köztünk létrejött béke alapján s azt meg is tartani.3) A szövetségi ajánlat visszaútasítását egyelőre szó nélkül hagyta Zsigmond, az adó megtagadását azonban nem s április r) U. a. V. 3*2. - 2) U. a. V. 33. — 8) U. a. V. 34.