Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

életéből. 737 n y új ta be Ernő főherczegliez. Midőn a szerfölött fontos darabot egész terjedelmében bű fordításban közlöm, szükséges dolgot vélek cselekedni : Fönséges lierezeg ! Miként pörlekedtünk a köztem s Balassa András közt fenforgó vitás ügyben a helytartó úr s az ország többi rendes bírái előtt, jobb szeretem, ha Fönséged a helytartó úr relatiójából fogja megérteni s nem én tőlem ; mert így biztosban megítélheti Fönséged, melyönk az oka, hogy köztünk a eontroversia véget nem ért. En részemről egy körömfeketényire sem távoztam el attól, a mi előbbi folyamodásomra *) határoztatott. De Balassa András a rágalmazás büntetésétől félvén (metu poenae ealumniae) sem az újvári, sem a többi dologban, a hol a bírák végzése szerint a fölpörösség őt illette, nem akart szokás és törvény szerint perelni, azt állítván a bírák világos végzése ellenére, hogy itt is én vagyok a fölpörös8) ; sem a véglesi ügyben nem bocsátkozott tárgyalásba, csak hitvány s üres okokat hozott elő a bírói végzés ellen. Miután az ügy így áll s én látom, hogy András a törvény útját bujkálván, csak azért húzza-halasztja a dolgot, hogy kielégíthetlen fukarságának eleget tegyen : akarva-nemakarva, főként azonban nagy szükségünk által szorongattatva, én és öcsém kénytelenek leszünk a véglesi javakat, mint jogtalanúl elfoglaltakat visszavenni ; mert sem magunkat szükségben nem hagyhatjuk, sem Andrásnak, aki oly nagy megátalkodottsággal tör kárunkra, a mienket nem engedhetjük. Óvást teszek azért Fönséged előtt a magam és öcsém nevében : ha mi pusztúlás történik a birtokokban, annak sem én, sem öcsém, hanem egyedül a törvény világát búvó András betölthetlen fösvénysége leszen oka. A mi pedig sziszegő rágalmait illeti, melyeket folyamodásában szemtelen nyelve Fönséged előtt elmondott : ezek távol állnak az igazságtól, de méltók hozzá, a ki a haszonért nemcsak szóban és írásban, de I tetteiben sem pirult soha a tisztesség korlátait átlépni. Azon mindamellet csodálkozom, miként merészkedik azt írni, hogy én Egerből s Újvárból infamiával távoztam. Hol lettem én becstelenségre ítélve ? micsoda bíróság előtt bizonyítottak rám oly gonosztettet, mely infamiát érdemelt? Mutassa elő, ha ember a talpán, azt az én infamiámról hozott ítéletet s bizonyítsa be mondásait csak a legkisebb törvényszerű documentummal is, ne pedig a tudatlan tömeg által terjesztett hamis hírrel, mely gyakran a legszentebb életűt háborgatja. Becsületem, sértetlen jó híremnevem mellett tanúskodni fölhívom az egész Egert, a hol ha. a négy év alatt egy szer-másszor köztem s bajtársim között egyenetlenség támadt is, az úgy ki lön mindig egyenlítve, hogy becstelenségről szó sem volt, csak egyszer ítéltettem el csekély bírság fizetésére. *) Ez nincs meg. 2) B. Bálint ugyanis csak Ve'gles ügyében fölpörös. Századok. 1882. IX. fűzet. 51