Századok – 1882
Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - III. 705
718 magyarország XII. Miksa császár a tatai gyűlés határozatában jelentékeny vívmányt látott. Diplomatiai actiójának, melyet most megindít, egyik tényezőjét képezi Magyarország. A tatai határozattal pressiót gyakorol a pápára, nagyobb áldozatkészségre buzdítja a spanyol királyt, merészebb föllépésre a franczia uralkodót. Augusztus elején azon ajánlatot terjeszté a pápa elé, hogy hajlandó vele személyesen találkozni,és a béke helyreállítására közbenjárását igénybe venni ; kijelentve, hogy bő óhajtása a keresztény hatalmak között helyreállítva látni a békét, és a pogányok ellen vezetni haderejét. De kevés kilátást nyújtott a közbenjárás sikerére; mert úgy nyilatkozott, hogy ha Yelencze vonakodik mindazt átengedni, a mit attól jogosan igényel, a háború folytatására kényszeríti. Egyúttal értesíté a pápát, hogy Magyarország királya és rendei elhatározták Dalmátia visszahódítását, Yelencze minden ármánya daczára, és bár a köztársaság követe ő szentsége támogatásával kérkedett. Felkérte tehát a pápát, hogy ha Yelencze makacsúl vonakodik a békeföltételeket elfogadni, Magyarországnak a cambrayi ligába fölvételéhez adja megegyezését.1 ) Ugyanakkor a spanyol királytól — mint a cambrayi liga egyik megalkotójától — szintén fölhatalmazást kért a magyar király befogadására. Aragóniai Ferdinándhoz segítségért is folyamodott, sicziliai hajóhadának átengedéseért a Dalmátia ellen indítandó hadi munkálatokra. Meggyőzni igyekezett őt arról, hogy Spanyolországra, sőt az egész kereszténységre nagy előnyök származnának abból, ha Dalmátia Magyarországhoz csatoltatnék ; mert így az a tartomány kapcsúl szolgálna a császár országai és a spanyol király kezeiben levő Nápoly között. Ezzel összefüggésben megemlíti, hogy ő is jogot tart a magyar koronára, e mellett tervben van kettős házasságot létesíteni az ő és Ulászló király családja között. »Magyarország — úgymond— a melyhez Cseh-Morvaország és Szilézia van kapcsolva, semmivel sem áll ') Miksa, 1510. augusztus 5-én Insbruckban kelt utasítása római követe részére. Fogalmazata a bécsi állami levéltárban.
