Századok – 1882

Értekezések - WERTHEIMER EDE - Berecz : Fehértemplom város tanügy-története. Ism. 678

TÖRTHNKTt m(Vr>AÎ,OM. megmentette az enyészettől, mert midőn »a pestis kiütött,« a török pedig »beütött,« Spindler magával vitte az iratokat. Azt a fontos culturhistoriai tényt is megtudjuk a műből, bogy »a normalisiskolánál« 1803-ban állíttatott fel a Illik osztály s a következőleg szereltetett fel: »6 db 14 láb bosszú és 18 hüvelyk széles iskola-asztal paddal együtt à 10 frt, egy íróasztal a tanító számára fiókkal és zárral 8 frt, egy szék 36 kr. egy « de minek folytassam. Hasonló adat az, midőn csaknem fél lapon beszél az iskolaépület zsindelyezéséről steff. Egész füzetre terjedne, lia e naivságok felsorolását folytatni akarnók. Ami Fehértemplom tanügyének jelenlegi körülményeit illeti, sajnálattal kell említenünk, hogy ezekről sem nyújt határozott képet. Könyvének ezen része is a legtarkább adathalmaz minden összefüggés nélkül, egymás mellé helyezett száraz tények felsorolása, ítéletek nélkül. Megemlékezik a temesvári katonai parancsnokság rendeletére megnyílt »m. kir. polgári iskoláról,« valamint a községi nemzetiségi népiskolákról, többnyire a valóságnak meg nem felelő adatokkal. Részletesebben szól az állami népoktatási intézetekről : igy az »elemi fiiskoláról,« hol »a tulajdonképeni magyar nyelvtant, a német nyelvtannal összehasonlítva tanították« és a »növendékek a dohány-növény kezelése és ápolásában is alapos oktatást « nyertek ; szól az állami leányiskoláról, hol a »tanítónői testület« buzgalma folytán, még 1877-ben is kielégitő eredmény »lett felmutatva,« noha »a roncsoló toroklobb« hátráltatta a tanítást és a növendékek minden »iránybani készültségét.« Az állami főgymnasiumról is megemlékezik szerző az intézet értesítvényeinek nagyrészt szószerint és nagyrészt ferdítve átvett adatai nyomán ; közben-közben egy-egy jó tanácsot is koczkáztat, így pl. midőn azt mondja : miért ne lehetne a gynin. első osztályában magyarúl feleltetni ? ! »A munka fárasztó, de lehetséges. De több tanítás kell, mint előadás.« Ezután rövid áttekintést ad a város magán- és zugiskoláiról s bezárja a kötetet »a délmagyarországi tanítóegylet fehértemplomi fiókegyletének vázlatos története.« A mű átolvasásából két dologról szereztünk magunknak meggyőződést: először arról, hogy a fehértemplomi állami intézetek működéséről keményebb vádírat Szerbiából sem kerülhetett volna ki ; másodszor arról, hogy sok szép dolgot taníthatnak ugyan Fehértemplomon, de — úgy látszik — magyar grammatikát és orthographiât nagyon keveset. Ez utóbbira szerző könyve eszméltetőleg hathat.