Századok – 1882

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Lengyel könyv a magyarokról. Irta Smolka Sz. ism. 674

676 TÖRTÉNETI IRODALOM. 676 liogy ezek a birtokok egykor (a XVI sz. végén) Lengyelországhoz is tartoztak, mint Serédi Susánna hozománya Ostrogski János berezeg kezében. A bártfai fürdőről írván, keresi a lengyel traditiokat, melyek e kies, régebben a lengyelek által is élénken látogatott fürdőhöz fűződnek. Raslaviczán Hedrynél tett látogatásunk alkalmából festi az ősi magyar nemesi typust, a nemsei udvarházat, a régi zajos képviselő-választásokat s összehasonlítást tesz a magyar és a lengyel nemesség között. A III. rész a Sávárra és a dubniki opál-bánijába tett kirándulásnak s az alioz fűzött históriai, ethuographiai, társadalmi és politikai elmés megjegyzéseknek van szentelve. Berzeviczy Tivadarral, megyei tanfelügyelővel utazván s Sóváron az iskolát meglátogatván, alkalmat vesz magának a magyarosítás kérdéséről elmondania tapasztalatait és véleményét. Nem szúr szemet neki, hogy a tót iskolás gyerekek erősen tanúlják a magyar nyelvet s hogy a magyar hymnus éneklésével fogadják őket. Nem lát nemzetiségi elnyomást, nem siratja a szlovák rokonokat. De éles gúnynyal kel ki az ellen, hogy nálunk a nagy történeti nevek a névmagyarosítók közprédája, példát hoz fel, hogy lesz Hunyadi Hummelból, Révay Bosenbergből, sat. A tótokat, mondom, nem l'élti a sokat felpanaszlott magyarosítástól, sőt határozottan állítja, hogy a falvak tót lakossága soha sem magyarosodik el, míg a német városi elem rohamosan magyarrá lesz. Felhozza példaképen eperjesi házigazdáját, egy Németországból beszármazott derék családapát, a ki maga magyarúl nem tud, gyermekei pedig németül alig, úgy hogy nehezen értik egymást. A Történelmi-Társulat eperjesi zárgyűléséről írván, megemlékezik Thallőczy felolvasásáról, Zimmerman XVI. sz. eperjesi kereskedőről, akinek Lengyelországban (Krakóban, Danczigban) kereskedelmi összeköttetései voltak. Kiemeli, mily szívélyesen üdvözölte őt e zárgyülésen az elnök : Pulszky Ferencz ; bevallja, hogy ő soha sem érzett olyan »trémát«, mint ekkor, hogy niikép köszönje meg a társulat meghívását, a szívélyes fogadtatást, ő a krakói akadémia képviselője a m. történelmi társulat előtt egy mindkettőre nézve idegen (német) nyelven. Ezzel kapcsolatban hosszasabban szól a magyar történetírásról. Magasztalja az akadémia áldozatkészségét, kiemeli két nagy vállalatát : a magyar és erdélyi országi/illési emlékek kiadását. De kifogásolja a régi kútfők hiányos kiadásait, hogy a régi hibás Schwandtner, Engel, Endlicher-féle kiadásokkal kell beérnünk, hogy magasabb igényeknek megfelelő kritikai kiadásaink nincsenek, hogy nincs olyan monumentális kútfő gyűjteményünk, mint a lengyeleknél pl. a Bielowski-féle Monumenta Poloniae. Egészben véve összehasonlítást tévén a magyar és lengyel történetírás