Századok – 1882

Értekezések - PESTY FRIGYES: Radich Ákos: Fiume közjogi helyzete ism. 662

666 TÖRTÉNETI IRODALOM. 666 midőn a liburniai városok Kálmán királynak kódoltak, miért nem volt köztük Fiume is képviselve. Egyébiránt Fiume soba valamely liorvát berezeg vagy király levelében sem fordúl elő, és így ezen hallgatás, mely nem egyes tényre, hanem egy egész korszakra vonatkozik, legalább is annyit bizonyít, mint Fiúménak távolléte a Kálmánnak hódolatukat bemutatók sorából, t. i. jelenti, hogy a horvátok soka sem uralkodtak Fiúmén. Brazza sziget történetének fonalán kimutatja Badieh, hogy ez 997. évtől 1420. évig koroukint majd Yelenczébez, majd a görög császársághoz, majd Magyarországhoz tartozott. Badieh megjegyzi, hogy mind ezen időszakok alatt sehol sem lehet nyomára akadni annak, kogy Fiume, bár csak ideiglenesen is, a magyar államhoz tartozott volna. E negatio sem állhat meg. Az 1358. évi békeszerződésben Yelencze ugyanis kényszerítve volt egész Dalmátiáról lemondani, Magyarország javára és pedig a Quarnero közepétől, egész Durazzo határáig. Ugyanily módon volt szerkesztve a négy évig tartó háborút bezáró túri ni béke, melyet Nagy Lajos király 1381. évben kötött Yelenczével. A Quarnero közepe itt is mint választó vonal jelöltetvén meg, az ezen belől eső tartományokról maga a szerződés mondja, hogy régi időktől fogva Magyarországhoz és a magyar korona jogához tartoznak. A Quarnero közepét nem lehet Fiume alatt keresni, hanem azt attól feljebb kell keresni, Castua közelében. Nézetem szerint e szerződések által Fiume visszakerült Magyarországhoz, habár csekély jelentőségénél fogva külön nem említtetik, noha Badieh vélekedése szerint, Fiume fölött 1139. óta 1399. évig a Duino markgrófi család uralkodott, az aquilejai patriarcha hűbéresítésénél fogva. Megjegyzem még, hogy Y. Miklós pápa Tersactumot a corbaviai püspökséghez számította, oda — és nem a polai püspökséghez — kellett tehát tartoznia Fiúménak is, a mi azt jelenti, hogy e város nem képezte Istriának részét. Szerző Fiume közjogi kelyzetét töméntelen adattal világosította fel, és tárgyát csaknem kimerítette. Azonban miután munkáját nemcsak historicusok, hanem publicisták is fogják olvasni, szükség lett volna állításainak bizonyító erejére is súlyt fektetni, és fontosabb adatoknál a forrást is nevezni, a melyből merített, sőt helyenkint az eredeti szöveget is idézni. Távol sem akarjuk kisebbíteni Badieh hitelét, lia azt mondjuk: felfogásunk eltérése az övétől az ily idézések által igazolást nyert volna, Fiume története igen homályos, és azért Badieh fáradozása, melylyel a szétszórt adatokat összegyűjté, köszönetet érde-