Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - II. 643

650 NÁPOLYI LÁSZLÓ TRÓNKÖVETELÉSE vét Magyarország és a dalmátok ellen végrehajthassa. De az is nyílván vagyon, mily kárunkra lehetne, ha Dalmáczia az ő kezében volna s így nem áll érdekünkben, hogy a mi pénzünkkel jusson kozzá, miután tehát jó indúlatunkat a Corfu ügyében folytatott tárgyalással kellőkép kitüntettük, ne menjünk tovább, hanem csak annyit ajánljunk meg, hogy, lia négy hónap alatt jelentkeznek ez iránt, készek leszünk az alkut 20,000 aranyban megkötni.1) A másik párt ellenben máskép gondolkozott. Ez úgy találta, bogy Corfu teljes tulajdonának joga a 30,000 aranyat is megéri, kár volna tehát a jó alkalmat az egyezségre elszalasztani, bíztak abban is, hogy László föllépésétől igen messze van Magyarország megszerzése, nagyon valószínű, hogy nem lesz semmi sikere, ha pedig mutatkoznék, addig nekik is nyílik alkalmuk érdekeik megóvására lépéseket tenniök. E párt maradt túlsúlyban, a tanácsban ennek a véleménye fogadtatott el2) s ennek alapján köttetett meg augusztus 16-ikán a szerződés.3) Velencze már is megnyerte 30,000 aranyon, László törekvéseit felhasználva, Corfímak eddig csak kétes birtokát. Ezzel megszakadt a két régóta alkudozó fél között az összeköttetés. Foglaltatott-e a Corfu iráut kötött — eddigelé ismeretlen — szerződésben valami határozottabb igéret Velencze semlegessége iránt vagy pedig ekkor is a jóindúlatnak általános szavakban igérése mellett maradtak : nem tudhatjuk, de az tény, hogy Velencze összedugott kézzel nézte, mint erősödik az ország déli részén László király pártja s mint hódolnak meg neki rendre a dalmácziai városok, — ugyanazok a városok, a melyek a viszályokat kikerűlendők, nem régiben készek lettek volna magukat a köztársaság hatalma alá adni, sőt hogy az elégűletlenség, támogatva Zsigmondnak azon hibája által is, hogy Albert osztrák herczeget — habár az országgyűlés beleegyezését is kikérve — utódává nevezé ki, mind általánosabbá lett az országban. Csak a következő év elején kezdett Velencze ismét foglalkozni Magyarországgal s ennek sem a köztársaság volt az oka, hanem Zsigmond király. A velenczei köztársaság ugyanis 1399-ig rendesen eleget tett azon 7000 arany évi adó fizetésének, a mely*) U. a. IV. 471. — 2) U. a. 471. 3) Marino Sanudo : Vita de' ducbi de Venezia ed. Muratori Scriptores rerum Italicarum XXII. 793. — Lucius az ő dalmát történetében (Liber V. Caput IV. ed. Schwautner III. 420.) helyesen írja ugyan a napot, valamint az árat, az évet azonban — talán tollbibából — 140l-re teszi. Csodálhatni, hogy még a gondos Katona is átvette ezen hibás adatot (História Critica XI. 525.), a melyet pedig a már akkor közkézen forgott Marino Sanudo segítségével megigazíthat vala.