Századok – 1882
Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - II. 643
648 NÁPOLYI LÁSZLÓ TRÓNKÖVETELÉSE László hívei Her rój a vajda és János csettini meg klisszai gróf majd Osztója boszniai »király« által.1) Ugyan-e tájban két katalán liajó is megjelent László érdekében a dalmát vizeken, mire a velenczei öböl-kapitány nem mulasztotta el hatóságát értesíteni az ügy állásáról (május 17—18). A köztársaság várakozó semlegességben kívánván maradni, azk adá annak útasításúl, liogy csak arra ügyeljen, mikép a katalát, hajók Velenczébe menő vagy onnét távozó hajóban ne tegyenen kárt: de egyébbként bánjék jól velők.3 ) Ugyan ezen rendeletet ismétlé a köztársaság kormánya az öböl-kapitánynak második fölterjesztésére, amely már öt hadi hajóról tesz említést. Egyszersmind a Corfùra vigyázást is lelkére köti. 3) Junius 17-kén kinevezte László Aldemariscus tengernagyot igen nagy, sőt mondhatni teljes hatalommal helyettesévé Magyar-, Dalmát-, Horvát- és Tótországba, hogy az a fölkelés ügyét, a mely eddig jóformán csak egyes főurak s a bosnyák király vezetése alatt állott, egységes, rendszeres vezetés alá vegye. Ez át is hajózott királya érdekében Dalmácziába. László ügye mind közelebb s közelebb ért a nyilvános föllépéshez s miután oly kiváló súlyt fektetett Yelencze miként viselkedésére, másrészt mert a köztársaság hajói irányában barátságos eljárást parancsolt az övéinek s igy némileg remélhetni vélte, hogy a szövetségre czélzó ajánlatok ezúttal több sikerre számíthatnak : ez év nyarán újabb követséget küldött Velenczébe, a mely a tél elején elejtett fonalat fölvéve, ismét szövetséget ajánljon a köztársaságnak s újból inditványba hozza Corfii ügyének tisztázását. A köztársaság tanácsa — az augusztus 3-iki gyűlésből — ismét a múltkori választ adta a szövetségi ajánlatra s válaszát azzal kívánta megédesíteni, hogy arra hivatkozék, hányszor köthetett volna Velencze mind László, mind atyja Károly ellen szövetséget a franczia és magyar királylyal és még sem cselekvé, legyen tehát teljesen nyugodt jóindúlata felől. Corfùra nézve ismét kész volt a követek előterjesztéseit, a mennyiben kellő megbízással vannak ellátva, meghallgatni, s meghatalmazá a szűkebb tanácsot, hogy néhányat tagjai közül bizzon meg, a kik azon követekkel levén, azoktól tudják meg, a mennyire lehetséges, a király terveit és szándokát ez iránt. Ugyané gyűlés arra is felelt, hogy a nápolyi követek arról értesíték a köztársaságot, mikép királyuk oly parancsot adott a dalmát vizekben működő hajóinak, hogy a velenczeieknek, ha ezeknek szükségök van reájok, mindenben engedelmeskedjenek és parancsolatukra készek legyenek, azt remélvén, hogy azok viszont a velenczeiek által barátságos és testvéries !) U. a. IV. 4G1. — 2) U. a. IV. 463. — 3) U. a. IV. 467.
