Századok – 1882

Értekezések - PAULER GYULA: Találunk-e egyidőben külön »polgári« és »katonai« ispánt? 635

638 'Г AL À L UNK-Е EGY IDŐ BEN kőt esetet, melyek szerint — úgy véli — egy időben külön várispán, és külön megyei főispán lett volna. Ez eredményre azonban sajátságos módon jut. Tudvalevőleg a Váradi Regestrumnak 389 tétele nincs chronologiai rendbe szedve. Az esetek legnagyobb részében nincs év kitéve, s azok idejét csak más körülményekből, a legtöbb esetben pedig épen nem vagyunk képesek meghatározni. Határozott évszámot csak kilencz esetben találunk, s előfordúl mindössze hét év, úgymint: 1214, 1216, 1217, 1219, 1221, 1229, és 1235 51) de ezek sem következnek sorban, hanem össze-vissza, példáúl az 1. tétel 1219-ből, (nem mint Endlichernél van 1209.) a 29-ik 1217-ből, a 110-ik ismét 1219-ik évből való. Pesty már most úgy veszi, hogy az oly tétel után, melyben évszám van, következő tételek mind e megelőző év alá tartoznak, mindaddig, míg egy másik évszám nem következik, s ebből következteti, hogy mert a 374. szám alatt 1214. évszám van: a 375. tételnek is — melyben Smaragdus szolnoki ispán ítél, — ez évre kell esni ; minthogy pedig — folytatja okoskodását — 1214-ben Gyula vajda a szolnoki főispán: a »judice Smaragdo comité de Zounuc«-nak várispánnak kell lenni. 2) Ez okoskodásnak nagy hibája azonban az, hogy épenséggel nincs szükségképi ok azt hinnünk, hogy a 375-ik tételszám alatti esemény 1214-ben történt, mert történhetett az és valószínűleg történt is: 1205, vagy 1206-ban, midőn Smaragdus országbíró volt szolnoki ispán, és a ki ítélt, épen az országbíró lehetett ; mert példáúl, a 379. tételszámú ügyben Bánk comes palatínus et Posoniensis ítél. Pesty elmélete szerint tehát — minthogy a 374. tétel alatt említett 1214. óta újabb évszám elő nem fordúl — ezt az eseményt is 1214-re kellene tennünk, pedig tudjuk, hogy Bánk nádorsága 1213-ban véget ért, sőt — úgy okoskodva a nádorokra mint a »főispánok« és »várispánok«-ra nézve, — azt kellene következtetnünk,hogy 1214-ben Gyula és Bánk, egyidejűleg,mindketten voltak nádor ispánok. Pestynek ez egészen önkényes elmélete ellen szól ') Vajda Gyula, a váradi líegestrum 8. 1., mely lelkiismeretesen ke'szíílt müveeske ily kérdésekben nagy könnyebbségül szolgál. 2) Pesty i. h. 125; szabadságot vettem magamnak okoskodását kissé bővebben kifejteni, mint в maga tette, hogy az olvasó, ki csak a jelen ezikket olvassa és nem egész munkáját mégis szintén teljesen megérthesse.