Századok – 1882

Értekezések - THALI KÁLMÁN - Ghymesi gróf Forgácb Simon - 617

MINT ÍRÓ. 033 kodóhoz és a Pozsonyban 1712—1715. gyűlésezett országos rendekhez is intéz ismételt folyamodványokat. Czélravivönek gondolá ez irataiban Rákóczitól reá mért négy évi fogságát úgy tiintetni fel, mintha ö azt a Habsburg-házhoz való hűségéért szenvedte volna Mind biába ; Wratislaw, Erdődy, Zinzendorf mindig meg tudták gátolni anmystiáltatását. Uradalmai zárták el az utat hazájába szegény Simon úr előtt. Puszta kegyelemre ugyan, jószágai bírása nélkül, bármikor megengedtetett, sőt tán jó szemmel is láttatott volna visszatérése : de így meg ő nem akar vala jőni. 1716—17-ben a török háború Austria ellen kitörvén: Forgáchnak a többi bujdosókkal alapos kilátásai támadánalc fegyverrel kezében térhetni vissza a hazába. Valóban, a porta maga köré gyűjté az emigránsokat, pénzzel dúsan ellátta és hadjáratra bíztatta őket. A nándor-fejérvári vereség és a rákövet kezett passaroviczi béke azonban e reményeket tönkre tette. A bujdosók Jenikőbe, majd Rodostóba költöztek. Forgách nyughatatlan lelke nem soká állhatta ki Rodostó csendjét. Fölkészülő, hogy visszamegy Lengyelországba. A bujdosók illetlennek ítélték, hogy nem akar együtt élni a többivel, s okát találgaták. Mikes Kelemen úgy vélekedék : talán azért költözik el Forgách úr, mert nem tud meglakni egy városban Bercsényivel ? Mi más okát keressük. Simon úr még mindig nem tön le a reményről, hogy elvégre is amnystiáltatni fog. Bizott nagy ismeretségei s családi összeköttetéseiben. Ezért kívánt közelebb lenni. A pragmatica sanctiót megelőző s követő évben, 1722. és 1724-ben Ilyvórúl és Zullavából megújítá levelezéseit Károlyi Sándorral, Pálffy Miklóssal, Jánossal és testvérbátyja Forgách Ádám fiaival. Hiába, — újból csalódnia kelle ; azoic az elhagyott dús uradalmak mindörökre elrekesztek útját. S miután szerető nejét már jóval elébb elveszté, tivornyázó, daczos, léha fiával Zsigmonddal pedig örökké csak bajoskodik vala, — végre lélekben és testben megtörve, hosszú betegség után elhunyt- 1730-ban, lengyel földön, zulkwai bujdosó tanyáján. Tíz év múlva, elzüllött életű fia is követé őt a sírba ; uuokaöcscsei 1740-ben Darvas Pált küldik ki, hogy a néhai nagybáty-Századok. 1882. VIII. füzet. 44