Századok – 1882

Értekezések - THALI KÁLMÁN - Ghymesi gróf Forgácb Simon - 617

030 OHYMESI GRÓF FORGÁCII SIMON •egy harmadiknak félelméért becsül meg? Viszont, mennyi példát mutat fel a történelem arra, bogy két hadakozó fél közé csak azért furakodott békéltető gyanánt egy harmadik, — kinek különben, mint merőben idegennek, semmi köze nem volt a dologhoz, — hogy azután, a közvetítés ürügye alatt beléártbassa magát az illető állam ügyeibe? Sokan keresnek közbenjárás színe alatt beavatkozási útat és módot, és lesznek előbb »irritatores, deinde vindicatores, ac postremo verum usurpatorès.« Szerző boldogtalannak tartja az oly barátságot, mely idegen véleménytől, ítélettől válik függővé. Onnönmagunk között keressünk hát biztosítékot ; mert balgatagság fölebb becsülni azt, a ki kezességet vállal : mint azt, a ki velünk a kötést megtartja. Idegen ígéreteknél többre kell tartanunk a magunk állandóságát ; és a béke által nyújtandó valódi biztosságot a saját hűségünktől, nem pedig kezesektől, gvaransoktól kell várnunk. Ezen elvekből kifolyólag aztán a második és utolsó »considcratió«-ban azt bizonyítgatja, hogy a megkötendő béke pontjait czélszerűbb eskü-letétellel, mint közvetítők kezességvállalásával megerősíteni. (»Melius esset juramenti sacramento, quam fidejussione mediatomm articulus pacis assecurare.«) A ki ugyanis valamely idegen hatalom által biztosított béke ellen vét : az csak az illető jótállót sérti, — ellenben a ki az esküvel pecsételt békekötést bontja föl, — az magát az Úr-Istent csalja meg. Ez utóbbi mégis súlyosabb vétek ; tehát nagyobb garantia rejlik az esküben. Különben is, a ki arra tesz hitet, a mivel jog szerint tartozik, — nyugodt lélekkel megállhatja és nem kell félnie; arra esküdni pedig, a mivel nem tartoznék ? becsületes, jámbor azt nem teszi. Hogy tehát az ígéretek megtartásában megnyugodhassatok : bízzatok önnönmagatokban, s méginkább, mint az esküben. E röpirat, mint látjuk, tökéletesen a Károlyi Sándor szathmári álláspontját osztja; legfölebb a »nádori kormányzat alávaló egységes visszatérés« jöhetne kérdésbe, miután tudvalevőleg a szathmári béke ezt nem hangsúlyozta, — lévén Eszterházy Pál hg. csak olyan árnyék-palatinus. Mindazáltal, rendes körülmények közt, és ha a szathmári pacificatiót a Confoederatio feje, ennek helytartója s a senatus is aláírja: tagadhatatlanul ez lett volna egyelőre a teendő, legalább formaszerűleg.