Századok – 1882

Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Jelentés a sóvári Soos-család oklevéltáráról. 49

•58 KÜLÖNFÉLÉK. Megemlítendő ÍI családi viszonyok közül, bogy A Hamburgi grófok a már föntebb érintett családi összeköttetésen kivül még a Pfannbergekkel is rokonságban álltak, és hogy a Hainburgi grófságot a Lavant völgy egy részével a karintkiai herczegektől hűbérül kapták, a Mannsbergi és még két uradalmat pedig a regensburgi püspöktől nyerték, sőt ezenkívül tetemes jószágokat még hűbérben birtak. Az oderburgi monostornak a gurki káptalannak védurai lévén maguknak is számos hűbéres vitézeik valának. A Karinthiában visszamaradt családág tagjaira vonatkozva, a már emiitett családtörténeti adatokon kívül megjegyzendőnek tartom a következőt. Starkandi és Hainburgi Vilmos és Konrád, kik 1096. körül is éltek, 1077-ben a dalmaták ellen liarczoltak; Karinthia határgrófja Starkandi ifjabb Ulrik (1091—1096) és két testvére: Verigant és Witenwaldi Rudolf a salczburgi érsekkel háborúskodtak ; II. Vilmos Ortenburgi Herman gróf ellen (1239.) csatázott: Albrecht Ulrik karinthiai berezegnek özvegyét Ágnest — ki II. Henrik osztrák berezeg leánya volt — vette nőül í II. Ulrik és I. Frigyes végre Ottokár elleni ütközetben 200 lóval vettek részt, sőt 1288. körül Lajos herczegök ellen fellázadván, ezt el is fogták, de Frigyes utóbb kénytelen volt menekülni, Ulrik pedig megveretvén, 1293-ban bocsánatot nyert. Miután e családból Herman és II. Frigyes elhaltak, 1320-ban a Starhandi és Hainburgi grófi család Ivarinthiában magban szakadt ; a Hainburgi grófság a karinthiai berezegnek, a többi birtok pedig a rokonoknak, nevezetesen részint a Pfannberg családnak, részint a Ciliéi grófok elődeinek jutott osztalékul. így tűnt le itt a nagyhírű család, melynek magyarországi ága ekkor a Héderváriakban és a Németujvári grófokban nálunk javában virágzott. Figyelmet érdemlő körülmény az is, hogy azon időtájban, midőn e család a karinthiai határgrófi czímet viselé, a magyar história szerint (1062) I. Béla kir. leányát Ulrik karántáni határgróf birta nőül, utóbb (1074) Salamon alatt Markard karinthiai határgróf szerepelt, végre (1127) Sz.-László leánya szintén egy karint, határgrófnak, Ulriknak volt neje. Minthogy pedig ez időkorban, mint fenn láttuk, ezen határgrófságot a Saanecki család birta, igen valószínű, hogy az itt említett őrgrófok a Hainburgi vonalból ágazának el. Jól tudom, hogy az ujabb magyar irók a Hédervári-család elődeiuek beköltözését a hazai régi irók ellenében II. Géza idejébe helyezik, és már azon körülmény is,1

miszerint a XII. században a Hainburg család ősei a karántföldi határgrófságtól elmozdíttattak, arra indíthatta volna ezen család némely tagját, hogy máshol keressen magának hazát, hírt és dicsőséget; de mivel épen a XII. századból több adat szól a karinthiai őrgró-