Századok – 1882

Értekezések - DEÁK FARKAS: Melhárd Gy.: A somogy-v.-megyei tört. és rég. társ. évkönyve 591

592 történiíti irodalom. 592 melyet a magyar társas életben megindítunk ? Elő áll egy lelkes Odeschalchi, Sárközy Titus, Barla Szabó József, megpendítik a termékeny eszmét, szétterjesztik lelkesedésök lángját, össze áll 150 derék bazafi, tudományt kedvelő, a nemesebb Ízlésért hevülő, az igazság után vágyó, ismereteket kereső, terjeszteni óhajtó, hazája, szülőföldje történetét egész az őskorig alaposan tudni kiváncsi művelt polgár, és midőn a társaság életbelépett, s a gyakorlati élet folyása meghozta a kellő személyváltozatokat, akkor akkor a 2 frt részvénydíjt már a harmadik évben nem fizetik a két év előtt oly lelkesült tagok. Esze ágában sincs sem e lapok szerkesztőjének, sem e sorok írójának, hogy egyik-másik vármegye vagy társulat tagjait különösen vagy czélzatosan megbántani akarná, de ha a somogyvárniegyei történeti és régészeti társulat lelkes barátainak ily szomorú körülmény vigasztalására szolgálhat, megsúghatjuk, hogy sorsa közös majd mindenik vidéki társulattal, a legérdekesebb előadást s alapos tanulmánynyal, szép formában kapjuk akárhányszor a vidéki évkönyvekben és vidéki lapokban — utána téve közönség kevés, általános a részvétlenség stb. Hát ugyan 5—6 ezer lakossal biró község, 10—12 ezer lakossal biró város, hogy akar tanulni, mívelődni, előhaladni, emelkedni szellemileg és anyagilag, ha a kebelében fejlődő tudományos társulatokat nem pártolja teljes szívvel, lélekkel ? Buta akar maradni még a jövő ezredéven át is ? . . Fegyelmezetlenek vagyunk, tiszt, olvasók, a míveltség utáni törekvő vágyainkban s fegyelmezetlenek némi részben a jellemességben. Néha-néha egy-két órára ugy fellelkesülünk, hogy ha lehetne, 24 óra alatt a nemzeti muzeumot is felállítanók vidéki városunk piaczára, — de aztán lepihenünk, hogy egyet aludjunk rája, mikor felébredünk, egy év múlva nehezen fizetjük meg a két, három, vagy négy, öt forintot, s a harmadik évben, mikor a szerény részvényösszeget kérik, azon boszszankodunk, hogy hát fennáll-e még az a társulat — mert hiszen soha egy havi gyűlését se látogattuk éveken át ; sőt számon kérik sokan, hogy hát mit tett két év alatt, mit mozdított elő már harmadik éve ? stb. Mintha bizony 5—6 sőt 10 év is elég volna egy tudományos intézet teljes hatékony felvirágzására! Nem folytatom tovább soraimat, de nem álkatám meg, hogy a vidéki értelmiség e súlyos magyar bűnéről egy pár szóval meg ne emlékezzem. к—s.