Századok – 1882

Értekezések - DEÁK FARKAS: Demkó Kálmán: Polgári családélet és háztartás ism. 509

510 történeti irodalom. XVII. századi család életéről elmondott, ugyanazt találjuk itt a nem kevésbé érdekes polgári osztályról. S épen jó helyről u. m. Lőcséről, melynek levéltára oly gazdag, mintha nem is egy városé, hanem egy kis állam levéltára volna. Hasonló gazdag levéltárral bírnak még Kassa, Bártfa, Xagy-Szombat, Selmecz, Körmöcz, Pozsony, Kolozsvár, de fájdalom, ezeknek még nem akadt Demkó Kálmánja. Írták s írják ugyan az egyes városok történeteit is többé-kevésbé kitűnő írók s veszünk olykor-olykor érdekes közleményeket egyik másik város történetéből, de hogy a városi polgárok társas életét, családi életét, háztartását, öltözékeit, szokásait valaki oly tüzetesen és alaposan, oly előszeretettel s oly emelkedett szempontokból tárgyalta volna, mint a jelen mű írója, nem emlékszünk rá. író nyolcz fejezetben fejtegeti tárgyát, bevezető részbe után következnek : 1. Lakás; 2. Bútorzat; 3. Asztalnemű ; 4. Ágynemű^; 5. Ruházat ; [a) fehérnemű ; b) férfiruha, c) nőiruhák;] 6. Ékszerek. 7. Fegyverek. 8. Családélet. Szokások — czímű fejezetek. Pedig az mindenki előtt világos, hogy multunk társadalmi életének ismerete csak úgy lesz teljes, ha nemcsak a nemesség, hanem a városi polgárság életmódjára is kiterjesztjük figyelmünket és kutatásainkat. Az bizonyos, hogy amaz egyes városokban, hol erős polgári élet fejlődött ki s terjedelmes levéltárak maradtak, némi részben könnyebb a tanulmányozás, mint az egész ország területén eloszolva lakó nemesség életmódjára nézve, részint már a hely és személyzet kissebb és meghatározott köre miatt, részint azért, mert a polgári népélet sokkal stabilisabb s egyszer megszokott formáit sokkal nehezebben és sokkal lassabban változtatta, mint a szórványosan lakó nemesség ; nehezebben fogadta el a nagyvárosok s királyi udvartartást látó helységek befolyását és sokkal nehezebben és csak hosszú idők után engedett akár a külföldről, akár az ország más részéből átszivárgó divatnak. Helyesen tette tehát írónk, hogy a XVI-ik és XVII-ik századot, Lőcse város társaséletéről írva, szorosan összekapcsolta, mert bizonnyal Mátyás király halálától egész a szathmári békekötésig felette keveset változhatott a polgári élet s felette keveset olvasztott magába abból az elemből melyet az az uj idők szellemének szoktunk nevezni. Csak egy pár szóra nézve van észrevételem. Szerző ugyan is német szöveg után dolgozván, a legtöbb régi műszót igen helyesen fordította le magyarra, de az ékszerek leírásánál megtartotta a francziás emaille szót, sőt egy párszor (pl. 57-ik lap) a német Schmelz szót használja, holott ez a két szó ugyanazon jelentéssel bír, s e két szónak értelme magyarul zomdncz, adataink szerint közel 400 év óta. Továbbá midőn a ruhákról beszél, használja e szót: hi hajtóka (pl. 51-ik lap), itt a ki teljesen felesleges, mert a