Századok – 1882

Értekezések - PESTY FRIGYES: Staré József: Die Kroaten im königreiche Kroatien und Slavonien ism. 499

511 történeti irodalom. A cetini gyűlés itt nem horvát statusjogra hivatkozik. hanem magyar rendelvényekre és határozatokra ; és sem a dombrói, sem a cetini gyűlés nem választ külön királyt, hanem olyant, a ki Magyarországon már meg volt válatszva. Sem Zápolyai sem Ferdinánd nem álmadozik arról, hogy magát Horvátországban megkoronáztassa; és maga Ferdinánd elismertetését Horvátországban csak azon jognál fogva szorgalmazta, mely őt Magyarországon illeti. Egyébiránt külön, és a magyartól eltérő választás megengedve sem volt, mert törvényeink Magyarország és tartozandóságának álladékát már akkor elválaszthatlan egésznek tekintették, Vannak újabbkori analógiák. A német részen úgynevezett pragmatika sanctió történetéből tudjuk, hogy annak elfogadtatását egy évtizeddel előbb előkészítették. A horvátok Bécsbe indított küldöttség által kijelentették készségüket anőiág örökösödésének elismerésére (1712. év) elfogadta azt az elvet Erdély is (1722.) az örökös tartományok pedig még előbb adták beleegyezésüket az új örökösödési rendre. Ez az udvar politikai taktikája volt. Mind ez nem tette feleslegessé, hogy midőn Magyarország az 1723. évi országgyűlésen a Habsburgi ház női ágának trónraképességét kimondá, az erről hozott törvény, mely nem pragmatika sanctió, a Magyarországhoz csatolt részekre nézve is egyúttal ne legyen hozva. Horvátországnak más időben történt beleegyezésére nem történik hivatkozás, erre nem volt szükség, mert a magyar országgyűlés a részeket is kötelezte, és abból, hogy a horvátok 1712. évben Bécsben miféle alkotmányellenes előzékenységet tanúsítottak a nőiág öröködési rendre nézve, szintoly kevéssé következik, hogy Horvátország Magyarországtól önállóan határozhatott a successioról, mint nem következik Csehország, Ausztria, Stiria, Tirolis. stb. souvernitása. mert a dynastia 1720. és 1721. években jónak találta azoktól is egyenkint a pragmatika sanctió elismerését szorgalmazni. A horvátok fenebbi határozata annyira nem gyakorolt befolyást Magyarország rendeire, hogy ezek épen az 1712. évi pozsonyi országgyűlésen hoztak törvényt, mely a női örökösödést Magyarországon kizárja és e törvény természetesen Horvátországot is kötelezte. A horvátok megpendíteni sem merték az általuk Bécsben magukévá tett ügyet, a király pedig szentesíté a nőiágat kizáró törvényt, és az által elismerte, hogy a horvátok, mint horvátok nem intézkednek a magyar trónról, sőt a magyar országgyűlés nélkül saját magukról sem. Az 1687. évi, és 1723. évi (2. t. cz. 11. §.) törvényczikkekből folyik ugyan, hogyha I. Lipót minden ivadéka kihalna, az osztrák örökös tartományokban a Habsburgház többi nőági maradékai Századok. 1882. VI. füzet. 35