Századok – 1882

Értekezések - ZILAHI KISS BÉLA: Tököli Imre és a bújdosók. 399

410 tököli imre fejedelmi vagyonát gyümölcsözőbbnek ítélte a fölkelés ügyében a Teleki lángeszénél is, — az előttünk világos. A fáradsággal szerzett kurucz vezérség azonban nem volt »könnyű és gyönyörűséges iga,« kivált az 1680-ik év telén. Olynemű megpróbáltatásokkal járt, a melyek bizton szárnyát szegik a dicsvágynak, hacsak szokatlan szívóssággal nem párosúl. Fegyelmezett hadsereget diadalról diadalra vezetni, a hősi halál bármely nemével vakmerően farkasszemet nézni: aránylag könnyű és kellemes föladat. A borostyán elnémítja az üres gyomor fájdalmait, a harcz izgalma mérsékli a maró hideget. Tököli nem ily hadsereget vett át és nem ilynemű föladat megoldására vállalkozott. Végbeli és mezei had egyaránt fegyelmetlen nép volt, elcsigázva a meddő kalandozások által, hitevesztett a soha sem valósuló ígéretekben. Tiz évi csatározás, ha a siker ragyogóbb is, mint a milyen valóban volt, kimeríti a fegyveres népet. A mezeiek, kik született katonák voltak, kevésbé fáradtak bele az eredménytelen hadakozásba a végbelieknél. Ezek visszavágytak az elhagyott falvakba, a békés nádfödelek alá: s az ekeszarva markukba bizony jobban illett a bujdoklásban rozsdafogta kardnál. Tököli vezérsége mintha új, az addiginál alaposabb remények magvait hintette volna el. A katonát a harcz izgalma, a polgárt a háborúból támadó békének reménye megelevenité. Ulusió volt minden, sem háborút sem békét nem kaptak. Ez idő tájt a téli hadjárat nem volt divatban ; ősz végével labancz és kurucz fegyverszünetre lépett, téli szállásra vonult. Kénytelenek voltak a sokszor kelletlen pihenővel, mert a munkálatlan föld, a kizsarolt nép nyáron át is csak alig táplálta a katonát, A gond arra is kiterjedt a föltételek megállapításánál, hogy melyik fél hol köteles tartózkodni, honnan szerezzen tápot embernek és lónak. Nem czéltalan kikötés, mert ha egymás útjába vágnak, könnyen éhen halhat mindkét fél. 1680. telén hagyján, hogy a szegény kurucz nem diadalmas csatákban fogyott, nem az ellenség vágta. Ha már beletörődött abba, hogy a török és német egyaránt ellenségként tekintse ; abban zúgolódás nélkül nem nyughatott meg, hogy födél nélkül daczoljon az éhhalállal. A török pártfogó és Erdély fejedelme megtagadják a maguk területén a téli szállást, labancz területre lépni tiltotta a fegyverszünet. A levegőben a levegőből élni akkor sem lehetett, kóborolnak tehát Bihartól a Dunáig föl s alá. Panaszaikra üres biztatással feleltek, s ha a szükség a fegyelmet megszegette, a büntetés bezzeg nem maradt el a zsold módjára. Tököli e válságos napokban, mikor a fölkelés ügye hajszálon állott, mikor senki sem hitt már a török Ígéretekben, az Erdélyből küldött biztatásokban, fényes jeleit adta a türelem- és eszélynek. Erdélyi jószágai-