Századok – 1882

Értekezések - ZILAHI KISS BÉLA: Tököli Imre és a bújdosók. 399

és л bujdosók. 403 rűségét, melybe valami catoi szigor vegyült önmaga és mások iránt. Tagadhatatlan, hogy az eszközökben nem volt válogatós, lia a czélhoz érés forgott kérdésben. Vaskézzel fogott mindenhez czél és szándék közt nem habozva, s a mi akarata előtt nem hajlott, annak törnie kellett. Rövid időn a szegény, beszármazott nemes, az erőtelen és jámbor fejedelem dús és mindenható miniszterévé lőn. Zsarnokoskodott urán is bizonyára, ki erélytelensége mellett olykor makacs volt, ^kár egy elkényeztetett gyermek. De szükségessé, hasznossá tudta megát tenni, s az állam ügyeinek vezetésében fáradhatatlan volt. Pedig nehéz idők alatt tartotta a kormányt. A török hanyatló hatalma következtében vérszemet kapott ama párt, mely Erdélyt Magyarországgal a Habsburgok alatt egyesíteni, a katholicismus uralmát visszaállítani akarta. — Apafi fejedelem pártokra szakadt, ínséges országot vett át. Hogy az aránylag rövid idő alatt meglehetősen szilárd lábra állott, Telekinek is érdeme. Jelleméből, pályájából azonban magyarázható az ellenszenv, melylyel kortársai — még a vele egy politikai véleményen levők is — róla emlékeznek. Alacsony sorsból önerejével küzdötte föl magát. A »homo novus« mindig gerenda a százados aristocraták szemében. Parvenunek nézték, ki jogaikat bitorolja. Gyors emelkedését a hatalom lépcsőin jobb,szerették szerencséjéből, mint sem tehetségéből magyarázni. Ertjük, hogy a kevély erdélyi aristocratia nem rokonszenvezett vele. Teleki, noha másokat szeretett fölhasználni czéljaira, a hála által nem béníttatta meg magát a cselekvésben. Sokan azért tolták csak, hogy majd fölhasználják, de azt, ki másokat eszköznek nézett, nem lehetett eszközzé alacsonyítani soha, Rossz néven vették tőle, hogy hatalmas korában magának az udvarnál, a tanácsban pártot teremtett. Szerény sorsból tehetséges, vagy legalább tevékeny embereket emelt ki. Szükséges volt ezt tennie, ha hatalmával élni akart, s erre volt joga, mert tudott élni a hatalommal. •— Politikus volt minden izében, a politikusok soha sem népszerű fajtájából. Mivel oly érzelmek által nem örömest nyűgözte meg magát, melyek alkalmasak a cselekvő kéz megkötésére, ördögnek festették, ki csupán az önzés istenének tömjénez. Hibáját, gyarlóságait, a melyek voltak, oly setéten rajzolták, hogy az árnyék — erényeit — a melyekkel szintén föl volt ruházva, egészen elnyelte. — Megróva a méltánytalanságot, méltánytalanabbak amaz idők bűnbakjánál, a rágalmazott Teleki Mihálynál. Teleki kezdet óta a bújdosók pártján állott, részint hazája, Magyarország iránti kegyeletből, részint politikából. Erdélyben korántsem volt új és szokatlan áramlat az elégületlen magyar rendek által korlátozni az absolutisticus uralomra törő monarchák törvény és kötés szegését. Az elégületlenek, kik az arany-28*