Századok – 1882
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. - II. 366
és л cambrayi г/íga. 373 hogy a szövetséges hatalmak visszaszerezzék az elvesztett területeket ; ez megtörtént, de a franczia király ezzel meg nem elégszik és tovább kíván terjeszkedni ; igy tehát a ligát felbomlottnak lehet tartani. Ezen értekezlet néhány perczczel előzte meg a császár és a franczia király követeinek ünnepélyes audientiáját. (Junius 23-án.) A királyt a legelőkelőbb főurak környezték : György brandenburgi őrgróf, a nádor, Zápolya János, a prímás, a cancellár, több főpap és világi úr. Jelen volt a pápai legátus és a lengyel követ. Pasqualigo, előre látva a bekövetkezendőket, távoltartotta magát ; csak titkárát küldötte. A császári követek franczia társuknak engedték át az elsőséget. Louis llelie heves és erőszakos ember volt. Uralkodója hatalmának és nemzete nagyságának tudatától áthatva, erős önérzete gyakran túlragadta őt a diplomatiai illem korlátain. Ez alkalommal is fölöslegesnek vélte üres szólamok és finom czélzások burkolatába takarni szándékait ; leplezetlenül és kímélet nélkül tárta fel azokat. Mindjárt beszéde kezdetén a hűtlenség vádját emelte a velenezei köztársaság ellen, mint a mely kötelezettségeit Erancziaország irányában lelkiismeretlenül megszegte. Ennélfogva uralkodója és szövetségesei nem fognak nyugodni, mig Yelenczét anynyira megalázták, hogy lakói őseik szerény foglalkozásaihoz : a hálóhoz és szövőszékhez térnek vissza. Ezután felhívta a királyt, csatlakozzék a ligához és foglalja vissza Dalmátiát, a melytől a köztársaság ármányai megfosztották. A csekély évdíj kedveért ne mondjon le ama tartomány nagy jövedelméről. Ne tűrje, hogy a velenczeiek úgy beszéljenek róla, mintha katonájuk, zsoldosuk volna. Gyermekének jövőjére is gondoljon ; vájjon kikre hagyhatja őket nyugodtabban : Velenczére, vagy pedig azokra az uralkodókra, kikhez a rokonság kötelékei fűzik ? Majd ismét a köztársaság bűnlajstromának kiegészítéséhez tért vissza. A signoria okozta — úgymond — Konstantinápoly elestét ; és okozza, hogy a bizanczi császárságot és a szent-földet a keresztények soha sem fogják visszaszerezhetni ; sőt még azt sem akadályozná meg, ha Rómát akarnák a törökök elfoglalni.