Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Széchényi Pál kalocsai érsek s magyar nemzeti politika (1642-1710.) Koszorús pályamű: 273

kalocsai éiîsek. 281 érzelemből « — sürgeti újra Rákóczit egy békéltető gyülekezet egybehívására — melynek ajánlását parancsolja neki »a szeretet s üdvünknek, szabadságunknak, legégetőbb vágya.«1) És Károlyi Sándorhoz intézett egyik nevezetes levelében, melyre azonnal viszsza keilend térnem — »igaz magyar szivei« (sic)2) ajánlja magát, A miről pedig az ő ajkai túláradtak, az az ő szívének legbensőbb érzése volt. Cselekedetei tettek erről tanúbizonyságot; a nemzet s a felkelő tábor legszélsőbb elemei is ez érzelmek őszinteségéről és mélységéről át valának hatva. Es Rákóczi »a hazának szeretetében támadt társaként« üdvözli őt.3) Ez az égő honszerelem fokozta oly kínossá a magyar faj fenmaradása iránti aggályokat, melyeket a belháború kegyetlenkedései s a bécsi udvar szándokainak sejtelme inkább, mint ösmerete, költenek benne. Gyötörte a gondolat hogy azon csalékony szövetkezések, melyeket a felkelők a külföldi hatalmakkal kötni véltek, felbomolván, az osztrák hatalom körülfogja Magyarországot (a vicinis cingimur) s a nemzetre egész súlyával reá nehezedve, még mielőtt az elszakadhatna, »törekvéseinket ezernyi különféle fegyverrel szétrobbantja s a szabadság helyett a legalávalóbb szolgai sors várakozik majd azokra, kiket tüz és vas el nem pusztított,« О előtte nem lebegett hatalmi kérdés, mint Rákóczi és Bercsényi előtt. A magyar alkotmány teljéhez, szelleméhez szívósan ragaszkodott ; de maga nem kapaszkodik a közjog betűjéhez, mint a magyar legisták, kiknek kívánságait a koronánál tolmácsolni vállalkozott. tunis ab innato mihi vere Hungarico animo, 11011 una inoccasione, etiam furentibus Aulicis, patcfacto, coliigere dignetur Altitudo Vestra. A'idetur autem mihi dictare id ipse sanguis llungarus, esse nunc tempus acceptaliile, et rcstituendae a vitae Libertatis, cum universali tranquilitate, occasionem longe praestantissimam. Levél II. Rákóczi Ferenczhez, Miller Epist. 71. és 72. 1. (Hist, des Rev. Hongr. is.) ') Ea propter, quem Celsitudini Vestrae ex innato mihi vere hungaro affectu eommendari, regnicolarem Congressnm, denuo commendare nie iubet affectas et salutis ac Libertatis nostrae ardentissimum desiderium. Epist. I. 104. 1. 2) Epist, I. 121. 1. 3) Quae meus erga Pátriám amor et ei serviendi occasio mihi suppeditant tantum in Celsitudine vestra nactus in hujus effectum socium. Századok. 1882. IV. fűzet. 20