Századok – 1882

Értekezések - MIRCSE JÁNOS: Emlékezések Mátyás király élete utólsóelőtti évéből. 18

22 EMLÉKEZÉSEK A legátus a szentszék e kívánalmaira s óhajtásaira mindjárt az első találkozásnál a királytól válaszúi, oly határozott viszszautasítást nyert (mindenekelőtt az érsek szabadon bocsátására s illetőleg a pápai széknek ez ügyben bíráskodási jogára nézve) hogy ezt a kérdést, nehogy követsége többi tárgyának sikerét veszélyeztesse, teljesen elejté. A legátus utasításaihoz képest missioja második s harmadik pontja mellett foglalt határozott állást s erősen bizonykodott mindaddig, míg a király bosszankodva a sok okvetetlenkedésen, a már előbb jelzett kihallgatással váratlanul meg nem lepte. A meghivás szóval sem jelezte a kihallgatás formáját ; egyszerűen meghívták a királyhoz, s csak a terembe lépéskor vette észre, hogy ünnepélyes fogadtatással várják. Trónján ült a király, körötte fényesen és teljes számban udvara népe. Komoran nézett a belépő legátusra s a kihallgatás tartama alatt trónja előtt állni engedte. Kedvetlenségét korántsem palástolva szólni kezdett a király s a szentszék követeléseit az itt szórúl szóra következő ünnepélyes beszéddel utasítá vissza. E beszédben Mátyás a szent székkel való összes egybeköttetéseit elmondja, egy darab programm, valóságos hús és vér ez az adatok sorában. Mátyás, a sértett oroszlán, a renaissance magyar képviselője, az ember szól minden sorából. A közvetlenség még ma is megkapja az olvasót, íme halljuk: »Valamint egykoron boldog emlékezetű atyám : úgy én is már kora ifjúságom óta a keresztyénség s a szent-szék serény védelmezésében növekedém föl s e hadviselésekben, nem tekintve a tömérdek kincset, nem egy jó barátomat, kedves rokonomat, sőt még nagybátyámat is elvesztém.*) kanczellár egyiigyüen megadta magát, meg is írta róla a legátus : »Dominus Jauriensis, prout cstinodcsti ingenij facile venit in sententiam шеаш.« Mindamellett is a kanczellár — bár osztozott a pápai követ felfogásában — kinyilatkoztatta: — „Azt hiszem, hogy királyi uram, semmi olyanba nem elegyedik, miiül adott, szavának megszegésére lehetne, következtetni, mert nem szokta határozatait megmásitni, vagy ígéreteit visszavenni." A legátus mégis reménykedett, míg a vázolandó kihallgatás reményeitelnem oszlatta. (Márk-könyvtár Classis x. Codices 174 és 175.) *) Szilágyi Mihály megöletéséröl, iszonyú megkínoztatásáról a milano államlevéltár török követjelcntései közt a 21. számú sürgöny értekezik bővebben.