Századok – 1882

Értekezések - ABSTEMIUS: Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen ism. 248

történeti irodalom. 255 ségeskedés, továbbá a gyakori visszavonás egy részről a magyarok, más részről a ráczok és tótok (!) között.« Ugyan melyik hazai néppel szemben volt a magyarnak szüksége hegemóniára törekedni ? Melyik tehette uralmát kétségessé ? Ez alkalomból kikapják a magyarországi németek is a magukét, a miért könnyedén a magyarokhoz csatlakoztak. Annál nagyobb elismerésben részesülnek a szászok (szerzők tévesen a szepesieket egy kalap alá veszik az erdélyiekkel) mint a kik hajthatatlanok maradtak »a magyar hatalmasak minden zaklatásai és ígéretei ellen«, s a kik »nem voltak képesek megölni német szívökbeu a német érzést.« — Mintha nem az 1700-i Magyarországról, hanem a mai osztrákcseh tartományokról volna szó. A ki a magyarországi fölkeléseket nemzetiségi belső küzdelmeknek képzeli, természetes, nem képes azok valódi okait fölfogni. A Jenő berezeg hadjáratainak szerzői mitsem tudnak az 1671-et követett évtized rendszeres politikai és vallási elnyomásáról, ők a bujdosók fölkelését azon »gyűlöletes gyanúsításból« származtatják, melylyel a református papok kathólizáló törekvéseket fogtak a bécsi kormányra, továbbá a török és franczia izgatásból, a mely szerintök Thökölyvel tűzette ki a zászlót. Nincs szó az 1681-iki kiegyezésről, csak a császár által Thökölynek tett s ez által viszszautasított kegyelmes ajánlatokról. Még inkább félreértik a Rákóczy-féle fölkelést. »Alkotmányos szabadságok •—• mondja УТ. 179. — helyreállítása vagy egyéb úgy nevezett hazafias indok nem volt Rákóczi eljárásának az oka, hanem abból a nagyravágyásból származott, hogy magyar király lehessen és boszúból a Habsburg-ház iránt,« Hogy Rákóczi lelke mélyében nem vágyott-e a királyságra, nem tudjuk, az azonban bizonyos, hogy megszerezésére nem tett lépéseket, sőt a magyar koronát külföldi fejedelmeknek kinálta. Hogy lehet ezzel szemben azt állítani, hogy Rákóczi minden áron biztosíttatni akarta magának a koronát. Az osztrák kormányról ugyan el van egy helyt mondva, hogy nem volt tapintata a magyarokkal való bánásmódban, egyébütt azonban annak alsóbb rendű tisztviselőire van minden a kormány által elkövetett hiba hárítva. — Szabad ilyeket a történettudomány mai álláspontján mondani ? A Rákóczi-féle fölkelés jelentőségéről nagy véleményök van e mű szerzőinek. A YI. köteté p. nagyobb csapásnak tartja ezt a monarchia akkori erejére, mint a höckstädti (1703.) és speierbachi csatát, vagy Vendôme olaszországi előnyomulását. A fölkelő csapatokról is elismerik, hogy azok olykép voltak szervezve és fegyelmezve, hogy ha a nyílt csatát elvesztették is, tulajdonkép veretlenül maradtak. Mindazáltal nem értik a magyaroknak épen katonai szempontból való jelentőségét. Ok a magyar csapatokról