Századok – 1882

Értekezések - ABSTEMIUS: Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen ism. 248

történeti irodalom. 249 levéltára mindig csak Ausztriáról beszél mint bazáréi, annak zengi múltját, jövőjét és dicsőségét. A hadi történet megírásában kétféle módozat volt lehetséges : rendszeres hadi történetet adni I. Ferdinánd korától kezdve, a kinek seregében először találjuk együtt a mai közös hadsereg főbb alkotó elemeit, vagy pedig egyes monográfiákat. A levéltár az utóbbi eljárást találta czélszerííbbnek, s munkálkodását*nem I. Ferdinánd korával kezdte meg, hanem az 1700 körüli eseményekkel. A választás nem mondható rossznak. Alig van korszak a Habsburg-ház történetében, a mely válságos állapot dolgában evvel mérkőzhetnék. Föltámadt még egyszer utoljára a török hatalom, hogy megkísértse hódítását Németországba vinni. A bécsi kormánynak a magyar nemzet elnyomására irányuló törekvései oly elkeseredett harczba bonyolítják ennek többségét Ausztriával és a Habsburg-házzal, hogy ellenök kész bárkivel szövetségre lépni. Francziaország nagymérvű belső gyarapodását fölhasználva az addiginál nagyobb erővel fordul ellene, hogy a Valois-Bourbon és Habsburg házak százados liarczát az előbbinek teljes túlsúlyra emelésével fejezze be. Ebben nem elég : a Habsburg-ház spanyol ága kihal s annak utolsó tagja a Bourbon-ház egyik sarjadékát nevezi ki utódává, s a spanyol nemzet nem talál okot, miért helyezkedjék uralkodója ezen nézetével ellentétbe. S ezen sok oldalról való támadással szemben igen szegény volt támogató eszközökben a bécsi udvar. A Habsburg-ház német ágának feje ugyan, mint római-német császár, a keresztyénség első fejedelme volt s bírt azzal a joggal, hogy valakinek királyi czímet adományozhasson : de a nagy rang alig volt képes a legnyilvánosabb gyöngeségeket eltakarni. Egyik tőzsérnek az adók nagy része volt lekötve, másnak a bányák ; Liegnitz és "Wohlau el valánalc zálogosítva, 1703-ban az Openheimer-féle csőd teljes zavarba hozta a pénzügyeket. De nemcsak ezért volt a bécsi udvar gyöuge. A gyöngeség főforrása az Vala, hogy a Habsburg-ház ezen ágának különböző országai a lehető legcsekélyebb érdeklődéssel viseltettek az udvar törekvései iránt. Igen méltán képezheti tehát tanulmány tárgyát, mik voltak azok az eszközök, a melyek segítségével e harczok utóvégre is szerencsésen végződtek be a Habsburg-házra nézve. A legtöbbet mindenesetre az tette, hogy a tengeri hatalmak — Anglia és Hollandia — Francziaország túlsúlyát magukra is veszedelmesnek találván, minden erejökkel segítették a bécsi udvart Francziaország ellen. Ez természetesen azt nagy függésbe hozta az előbbiektől, a kik nem akarván a Habsburg-ház többi háborúinak terhét is viselni, másfelé mindig békét igyekeztek létrehozni, Magyarország kielégítését pedig épen gyakran és erő-