Századok – 1882

Értekezések - WERTHEIMER EDE - Lindner E.: Das Feuer stb. Ism 245

történeti irodalom. 247 az újkorban. Csak azon egyes mozzanatokat szándékozunk itt szemügyre venni és feltűntetni, melyek hazánkra vonatkoznak. Magától értetődik, hogy szerzőnek, ha oly magyar regékről emlékezik meg, melyek a tűzre vonatkoznak, elsősorban Ipolyi magyar mythologiájához kellett magát tartania, — s egyátalán hangsúlyoznunk kell, hogy Lindner azon volt, hogy a meglévő magyar irodalmat kitelhető módon felhasználja. Lindner kiemeli, hogy az általa kitudott, a tűz kezelése és megőrzésére vonatkozó törvényes intézkedések egyik legelsőbbike, Szt.-István rendeletének 8-ik fejezetében foglalt azon szabályzati parancs, mely otthon a tűzőrzőket felmenti azon különben teljes szigorral megtartott kötelezettség alól, hogy az isteni tiszteleten jelen tartoznak lenni. Linduernek igaza van, midőn czáfolja Meyndt-ot, ki Magyar- és Németország régi történeti viszonyaihoz írt adalékában, Szt.-István ezen intézkedéséből igen szégyenítő következményeket von le Magyarországnak akkori mívelődési állapotára vonatkozólag. Ha ugyanis Meyndt, Szt.-István ezen rendeletéből azt következteti, hogy egy ilyen lakás belsejének igen szegényesnek kellett lennie, úgy Lindner ennek ellenében igen helyesen azt hozza fel érvül, hogy hasonló óvintézkedések még Bonvenuto Cellini sőt Me de Levigné idejében is dívtak, anélkül azonban, hogy abból hasonló következtetést szabad volna levonni. Tiltakozik azonban szerző legott az ellen is, mintha azt állítaná, hogy Szt.István idejében a lakások belseje tán valami nagyon is díszesen lett volna berendezve. — Annak eldöntésébe sem bocsátkozik, vájjon vallási tekintetek, vagy a tűztől való félelem adott-e alkalmat ezen szabályrendelet kiadására. — Kapcsolatban fenti intézkedéssel azonban feltűnő azon XI. században divatozó enyhe pénzbírság, mellyel Szt.-István a gyujtogatókat sújtja. (II. rendelet, 30. fejezet) Yerbőczy és az 1723-lri XI. és CIX-ik, valamint az 1808-ki Xl-ik tcz. az ily vétségeket halállal bünteti. A budai városi jog (1244—1421) kötél és kerék általi halálra itéli a gyujtogatókat. Igen érdekesek Pozsony, az egykori koronázási város tűzoltó viszonyairól szóló közlemények. Ezen város tűzoltó egyletei a középkor vége felé, nemcsak azon kor erkölcseire, gondolkozási módjára és a polgári élet állapotára vetnek fényt, hanem tanúskodnak arról is, hogy ezekben a német tűzoltó ügy szolgált mintául. Szabályzott tűzoltórendszer első nyomaira az 1446-ki kamarai számadásokban akadunk. Ezekből kitűnik, hogy tűzveszély alkalmával a városház tornyán lobogót tűztek ki. A XV-ik században Pozsony városában azok, kik tűz oltásánál közreműködtek, borral jutalmaztattak meg. Ha valakinek ruhája az oltás alkalmával tüzet fogott, vagy elégett, a község az