Századok – 1882
Értekezések - SALAMON FERENCZ: A húnok és Pannonia 380-440. 236
különfélék. 237 nikásunk némileg következetlen is. Sovány fölgyezéseinek bevezetésében azt a törvényt szabja magának, bogy csupán a keleti birodalom ügyeiről fog szólani. Bevallja ezzel, hogy ha Nyugat eseményeire is kiterjeszkednék, könnyen tévedésekbe esnék, minthogy azokat nem ismeri. Mint látjuk, a 427-ik évre nézve megsértené saját törvényét. Föltehető-e, hogy a ki előtt ismeretlen az események hosszabb sorának láuczolata, helyesen közölhessen egy elkülönített eseményt ? Legalább is kétséges, mintha ötven évig bírták volna a húnok Pannoniát, sőt ba ideiglen történt volna valami ilyes, a krónikásnak aligba volt fogalma a bírás formájáról. Rövidke közlése zavart idézett elő mind hazai, mind külföldi történészeknél, hogy mind húnok, mind Pannónia ezen korbeli története homályosabb lett, mint anélkül lesz vala '). Azonban ha Marcellinus comesnek nem voltak helyes fogalmai, lenni kellett egy concret eseménynek az általa jelölt időben, melynek nagy híre volt, miután méltónak találta a följegyzésre, eltérve saját szabályától. A dolog nagy valószínűséggel ebben állott : A húnok Európába költözésök első ötven évében a római császárok szövetségesei, inkább zsoldosai. Különösen a nyugati császár Honorius uralkodása elején velők veri meg a vizi góthokat és Radagais óriási invasióját. Olykori ellenséges dulásaik nem nyugat felé, tehát Pannonián keresztül, hanem a keleti birodalom ellen történnek. Tudjuk, hogy Róma hanyatló korának némely kitűnő hadvezérei is, mint Stilicho, azután Aetius, sőt több mint száz évvel később Belisarius minden másnál többre becsülik a liúnokat, mint zsoldos katonákat. Különösen Aetius személyes barátságban is áll a hún vezérekkel. Épen ezen nagy hadvezér az, ki indító oka a fennidézett krónikás közleményének. Meghalván Ravennában 423-ban a nyugati császár Honorius, egy hatalmas párt, élén Aetiussal, a volt cancellárt Jánost kiáltja ki császárnak. Az akkori keleti uralkodó IL Theodosius ebben bitorlást lát, és 424-ben sereget küld Olaszországba vizén és szárazon. Aetius védencze részére barátjaihoz, a hírnökhöz siet. bőven ellátva magát aranynyal a ravennai kincstárból. A terv az, hogy míg a keleti császár hadaival János szembeszáll, Aetius a ') Tillemont VI. le. 59. 1. úgy véli, hogy Marcellinus a góthokkal vétette össze a liúnokat, s hivatkozik Thcophanes egy még zavarosabb helyére. Ez által már a góthok története is sokkal homályosabb lenne. Gibbon mellőzi a kérdést, mi által előadása világosabb, de a kérdés nincs megfejtve. Hazai búváraink közt Pray (Annales veteres Hunuorum — 100. 1.) szintén nem hozza tisztába.