Századok – 1882

Értekezések - MIRCSE JÁNOS: Emlékezések Mátyás király élete utólsóelőtti évéből. 18

EMLÉKEZÉSEK MÁTYÁS KIRÁLY ÉLETE UTOLSÓELŐTTI ÉVÉBŐL. 19 Szóval : az egész államszervezet megérzé a király aggasztó állapotát ; csak a király maga, kiolthatlan tevékenysége hevében, felejtkezék meg teste rohamos hanyatlásáról. Mint azelőtt, a fontosabb rendeleteket, utasításokat személyesen intézé a nagyobb méltóságokhoz, a diplomácziai összeköttetést pedig kizárólag maga vezette, elannyira, hogy az összes leveleket s ügynökeihez, internuntiusaihoz s követeihez intézett utasításokat, még kiállításuk s letisztáztatásuk után is csak akkor expediáltatta, miután az illető iratokat újólag megvizsgálta s javította. E felülvizsgálatok alkalmával s oly esetekben, hol sajátkezű aláírásáról volt szó, oly szigorúsággal ügyelt titkárainak stylisticai s helyesírási módjára, hogy néha a nem világosan látszó betűket is kiigazította s a hiányzó commát saját íölséges kezével pótolta. S ez korántsem vala fölösleges erőpazarlás, de még korlátlan uralom után való vágy sem. A király harmincz esztendő leforgása alatt hazája társadalmi s politikai sorsát kizárólag a maga nézetei szerint igazgatta, a bel- és külföld vezér-embereit bármelyik kortársánál jobban ismerte ; a vele állami ügyekben érintkezők fölött való értelmi súlyát, felsőbbségét nemcsak derekason tudta, de keserves tapasztalások folytán éreztette is. Oly ösvényen haladt, mely az embertársai iránt való bizalomra többé vissza nem vezetett. Megjutalmazta ugyan bőven, bőkezűen a birodalomnak tett szolgálatokat, de kegyelme sohasem terjedt számításainak positiv czéljain túl. Föltétlen engedelmességet követelt mindenkitől egyformán, mozdulataiban, intésében már meg volt a parancsolás; ez volt a mérték, mellyel trónja előtt mért. Hűbéresei, hei'czegei, tanácsosai között egyiknek sem volt annyi tekintélye, hogy esetleg, ha állami tekintetek követelék, meg ne alázza. — Aki állami czéljainak megszűnt engedelmes eszköze lenni, mi pedig, hamar izgatható s gyanakodó természete mellett, ugyancsak könnyű vala — azt szolgálatából csakhamar elbocsátá. A királyt igen érzékenyen sérté a kétkulacsosság. Szavát, vagy ígéretét nagy ritkán adta, de ha megadta, okleveles biztosítás számba ment s még az udvaránál levő külföldi követek is szóbeli ígéreteit minden egyéb garantiánál többre becsülték. Szerette a nyíltságot s az igazságos érzelmet, a mellett járatos vala a beszéd mesterségében, de még abban a művészetben is, mellyel politikai 2*