Századok – 1882

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Hain Gáspár és krónikája - II. 223

234 hain gáspár eléggé ismeretes. A főbb vonásokra vonatkozólag semmi újat sem tartalmaz a krónika, ele a felső vidéki nemesség pártállásáról, a városok részvételéről a mozgalmakban, a hadseregek járásáról, a magyar seregek alsóbbrendű tiszteiről sok oly részletet foglal magában, melyeknek olvasása az eseményekkel ismerős olvasóban is képes érdeklődést ébreszteni. Bocskay, Bethlen és a kíséretében volt főuraknak, a Rákóczyaknak, a békealkudozások ügyében Lőcsén gyakran átutazó követeknek, a királyi biztosoknak, Theökeöli Imrének és sok más főúrnak életéről és jelleméről a naplóírók személyes érintkezés alapján mondanak ítéletet s azoktól veszi át a jellemzéseket Hain a régibb korból, míg saját korából önállóan jellemzi a szereplőket. A reformatio első behozataláról beszélve, aránylag igen röviden vette át latin nyelvű előadásában Sperfogelnek terjedelmes német előadását. A hazánk felvidékén első lutheránus — Hain hozzáteszi, hogy inkább anabaptista — hitterjesztőnek, Fischer, és nem Fleischer Andrásnak, Lőcsén, Schwedléren és Szomolnokon viselt dolgait, praedicatióit, és Katrianer tábornoknak ellene indított üldözését, az említett írót nem igen híven követve írja le. A protestantismus magyarországi apostolainak, Stockei Lénárd-, Honter János-, Dévai Mátyás-, Bogner Bertalan-, (Lőcse első evangelikus lelkéazének 1544-ben) Serpilius Lőrincz, Wagner Márton és másoknak életéhez nyújt adatokat. A synodusokat, lelkészek és superintendensek választását, azoknak instál lati óját és viszonyát a hatóság és a hitközséghez, az egyházi visitatiókat stb. figyelemmel kisérve, bevezet a protestáns egyház belső életébe, különösen az 1666-ban Szebenben (Sáros m.) tartott superintendens választás egész lefolyásának 8 oldalra terjedő leírásával. Legterjedelmesebben foglalkozik a XVII. századbeli vallási üldözések leírásával s »ez képezi kéziratunk fénypontját.« Ezeknek sorát 1604-ben Belgiojoso kassai templom foglalásával nyitja meg a 179. oldalon és az egész művön át folytatja. Pethe Márton győri (?) püspök és szepesi prépostnak, u. azon évben Lőcsén a polgárság lázadása következtében megbiusult foglalási kísérletét; Hosszutóthi István szepesi prépostnak a protestáns egyházaknak 1626-ban szándékolt, de a megyei nemesség által meg nem engedett visitatióját, a szabad királyi városoknak a vallás ügyében tartott congregatióit és az országgyűlések vallásügyi tárgyalásait mindenütt kiemeli. 1666-tól kezdve a Szepes, Sáros és Liptómegyékben a katkolikusok által tett templom-foglalások egész hosszú sorát jegyzi fel. Természetesen legtöbbet foglalkozik a lőcsei esetekkel, melyeknél, példáúl a nagy zárdának a franciscánusok részére történt elfoglalása, (1671. apr. 9.) az 1674-iki