Századok – 1882

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Hain Gáspár és krónikája - II. 223

228 hain gáspált Történeti irodalmunkban még eddig nincsen oly mű, mely kellően méltatná s alaposan feltüntetné a mult századok városi polgárainak életét. Első pillanatra talán teljesen érdeknélkülinek tűnik fel a laikus olvasó előtt az, bogy hogyan éltek a régi nyárspolgárok, de a bazai művelődés történetével foglalkozó íróknak okvetlenül számolniok kell nemzeti életünknek azon fontos tényezőjével. A mit a XV. és XVII. századbeli városi életre vonatkozólag csak igen nagy áldozatok árán szerezhet össze a kutató, jórészt együtt találhatja fel Hainnál. Lőcse lakosait minden fény és árnyoldalaival fel tűnteti. A lakosság számát ugyancsak egy helyen meg mondja, midőn 1599-re írja, hogy a pestisben a város negyedfél ezer lakosa közül felénél több halt meg, de fölemlíti helyenkint a fegyverfogható férfiak számát és 1641-től 1671-ig mindenütt kimutatja a születettek és meghaltak számát, melyek annál értékesebb statisztikai adatok, mert a Lőcsén jelenleg meglevő anyakönyvek csak a XVII. század végső éveiből valók. Lőcse jelentékeny szereppel bir a hazai és külföldi iskoláztatás történetében. A Thurzó Elek-féle és más alapítványok képesítették a várost iskolájának jó karban tartására és arra, hogy Németország egyetemeire évenként több tanulót küldhetett. Ezen alapítványok történetére van több adat krónikánkban. Nem lehet reánk nézve közönyös kérdés az : kik nevelték egykor hazánkfiait. Ezen kérdésre nemcsak a lőcsei, hanem az eperjesi, kassai és más iskolákra nézve is sokszor adhatunk kielégítő választ. Magyar nemzeti szempontból nem érdektelen, hogy Lőcse polgárai 1645-ben a Rákóczyhoz menő franczia követet franczia nyelven tartott beszéddel fogadták, míg 1675-ben nagyon meg voltak akadva, midőn Holló Imre kassai kamarai tanácsost és királyi biztost német beszéddel fogadták. Holló felszólítá őket, hogy amennyiben sem ő nem bírja tökéletesen a német nyelvet, sem a kíséretében levő két kanonok nem érti azt, beszéljenek magyarul. A polgárok kénytelenek voltak bevallani, liogy ők németek lévén — mint azt habitusokból is láthatja — nem bírják a magyar nyelvet, A lakosság foglalkozásának módjára s a hazai ipar és kereskedelem történetére becsesek némely helyek. Már Hain is gondolhatott arra, hogy egykoron megváltoznak korának viszonyai s akkor írja: »6. Marty 1676... der Posterität aber zur Nachricht, damit man wissen könte, was vor Nahmen bürger und geschlechter sich diese Zeit allhier auffgehalten, habe Ich solche aus d. Martzelbuch, wie Sie Anno 1660. einkommen, Zwölfftelweisz benennen wollen, samt den Handwerck so vill möglich war.« A 15 oldalra terjedő jegyzék maga egy kis krónikája Lőcsének