Századok – 1882

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Hain Gáspár és krónikája - II. 223

224 hain gáspár nyos képzettségének és történetírói hivatásának igazolására nézve lehetne érdekes. Nagyon messzire vezetne, lia a krónika minden állításának igazságát pontról-pontra akarnám kimutatni a városi levéltárezrekre menő irataiból. Csak a Bocskay-féle felkelésre vonatkozólag 1604—6-ról szóló 29 oldalra, terjedő, (179—207.) elég résztetes leirást hozom fel. Ez épen azon időből való, mikor az enililett naplóírók közül egyik sem viselt hivatalt. A városi levéltárnak ezen időre vonatkozó 156 darab iratából1) készítettem kivonatot és azt találtam, hogy az események részletei itt a krónikában oly pontossággal vannak előadva, a minőt krónikaszerü formában csak várni lehet. Általában azt lehet mondani, hogy Hain Gáspárnak krónikája mindazon eseményekre, melyek közvetlenül Lőcsére, a Szepességre és a felvidék többi 5. sz. kir. városára vonatkozólag abban foglaltatnak, teljes hitelt érdemel. Természetesen számításba kell vennie a belőle dolgozó írónak a szerző egyéni jellemét és életviszonyait, így kellő mértékre kell leszállítania a vallása üldöztetése felett elkeseredett protestánsnak és a város javát, kiváltságait és szabadalmait féltékenyen őrző polgárnak olykor sötét színekkel rajzolt és kemény szavakba öltöztetett egyéni véleményét, Hain felfogásának jellemzésére szükségesnek találom felemlíteni, hogy ő az égi jelenségeknek és rendkívüli természeti eseményeknek igen nagy fontosságot tulajdonít és hisz a jóslatokban. Innen van, hogy az üstökösök megjelenését, több napnak mutatkozását, véresők hullását, földrengéseket és vízáradásokat pontosan feljegyzi s ezeket rendesen a bekövetkezendő események előjeleinek tekinti. Elbeszéli például, hogy 1625. decz. 8-án (5-én) III. Ferdinánd koronáztatásának napján az egész napon át három napot láttak és utána teszi: »Deus omen divertat.« — 1627. máj. 8-án az előbbi napon Lőcsére jött királyi biztosok és a velők volt szepesi és jászói prépostok a város által megvendégeltettek. A vendégség tartama alatt a bíró a városháza elé 5 ágyút és néhány puskást állíttatva fel, üdvlövéseket tétetett s azért, mert Lőcsén a kath. prépostok tiszteletére ez történt, Leibitz, Késmárk és Menhard határában ugyanazon napon iszonyú vihar és jégeső egészen tönkretette az őszi vetést. 1668. jun. 4-én d. u. 2 órakor egy igen nagy sárkány vonult át Lőcse felett, épen az ő háza irányában. Ennek jelentését — úgymond — megfejti az idő. Egy alkalommal Iglón egy tóban vérré vált a viz, (?) mit ő saját szemeivel látott. Az 1680. decz. 22-én látott nagy üstököst rész-1) Reg. 890. sz. a.