Századok – 1882

Értekezések - PAULER GYULA: Megye? Várispánság? 202

206 megye ? Legrégibb példája annak, liogy bizonyos kerületnek nemessége bírói hatalmat gyakorol, mint később a megyében gyakorolta, 1232-ből való, midőn: »Universi servientes regis citra et ultra Zalam constituti«, »In ponte Ketud« Kehidán, Deák Ferencz szülőhelyén, az elhatalmasodott bajok, gonoszságok megtorlására, orvoslására, minthogy a panaszosok az illető birákhoz a távolság és más akadályok miatt nem folyamodhattak, a királytól engedélyt kértek, hogy az elnyomottak oltalmára igazságot szolgáltathassanak, mit a király jószántából kegyesen megengedett.1) Nyilvánvaló, hogy itt csak rendkívüli, és kivételes bíráskodásról lévén szó — a melyhez hasonló esetekből fejlődött azután az állandó gyakorlat — e kivétel csak megerősíti a szabályt, hogy a nemesség felett közvetlenül a király bíráskodott. A rabszolgáknak és szabadosoknak természetszerűen az úr volt birájuk.2

) Úri hatóságnak, úri széknek — ha szabad már e szót e korra nézve használni — számos példájára akadunk, főleg az immunitásokat osztogató privilégiumok következtében, melyekben a földesurak szabad jobbágyai, kik szabadon költözködhettek, és nem voltak földhöz kötve, mint a szabados és rabszolga, a megyei ispánok bíráskodása alól, minden, vagy legtöbb esetben kivétetnek, és a földesúrnak hatósága alá rendeltetnek. Kérdés már most, micsoda ispánok alól vétetnek ki e szabad parasztok, vagy az egyes helységek hospesei ; a katonai várispánok alól ? vagy a polgári megyei ispánok alól? Es miféle ispánok alatt állotzés kizárja azt, bogy már ekkor a nemesek bírái állandó institutiót képeztek. Mit Botka i. h. 1872.74. és kk. 1. a békebírákról mond, a felvett korszakra nézve, véleményem szerint, ugyanezt bizonyítja ; minthogy azonban az a »megye« és »várispánság« féle tlieoriára nézve teljesen közönyös, bővebb fejtegetésbe nem bocsátkozom, csak azt jegyezvén meg, hogy a szerémi hős testvérek Raak, Kupisza, Krecz számára kiadott IV. Béla féle okmány világosan magán hordja a hamisságnak bélyegét. 1) A rege petivimus humillime et devote, ut nobis daret licenciám judicandi et faciendi justitiam plenam.... Dominus Rex nostros preces piis auribus exaudiens ex beneplacito suo concessit nobis icenciam, ab eo obtentam. Wenzel С. Nov. Árpad. XI. 249. 2) Hajnik i. h. 164. és kk. 11. az »Uri széknek« példáit találjuk a Reg. de Varad N. 43. 69. 81. 123. stb. stb.