Századok – 1882

Értekezések - RÉCSEY V. ALFONZ: Thököly Kis-Rómában. 144

152 Ki' I.ÖNFF.LÉK. kik ölelkezve tanúsították »holtomiglau-boltodiglan« tartó hűségüket! Megnyíltak a vasajtókkal erősen elzárt, most lángoktól feltárt kincstárak ; recsegett a szobák és paloták művésziesen rakott padolata ; a várost átszelő folyóvizek kiszáradtak, megrongált házak rombadőltek, a kutak is bedőltek, az ut mindenfelé nyitva állt, mert annyi volt az utcza, a hány ház azelőtt. Az egész város csak úgy visszhangzott az elveszetteket kereső életben maradtak — az elégetteket megismerők — és bánatukat fékezni nem tudók jajveszékelésétől és zokogásától. Másnap korán reggel eltemettettek "a hullák és az állatok dögtestei, mivel roppant számmal voltak, három nap alatt czipeltettek mind a két kapun ki, a város falain kivül több helyre. Az elégettek és más módon kimúltak száma fölülmulta a 4000-ret ide számítva ugy a városbelieket, mind az idegeneket. Ezek között volt nemes nemzetes lïwliey István ur, a város kapitánya, a ki a város körül sok érdemet szerzett magának és a ki nyugodjék békében, úgyszintén kedves felesége, a ki szintén ekkor nmlt ki és férjével együtt aug. 9. nagy pompával és részvéttel temettetett el.1) Azonkívül elégett a városház, a jegyzői hivatallal együtt és az őrzött jegyzőkönyvek, kiváltságos oklevelek, törvényhatósági acták és egyéb hivatalos iratok. Ily terjedelmes városban csak 58 ház és két templom, a székesegyház t. i. és az egyetemi templom, — amely a Jézus társaságáé volt — maradt fönn; a főtemplom épségben maradása valóságos csoda volt, mert az alsó, avagy balfelén levő tótok kápolnája színig leégett, az ezzel közvetlen szomszédságban levő székesegyház ezen fele nem szenvedett semmit; a felső, vagy jobbik része, bár a szomszéd épületek nem égtek le, nem tudni hogyan, lángra lobbant és az itt emelkedő góth tornyocskák, a sekrestye és még egy úgynevezett »altaristicum« hamvadtak el. Tökölyi katonái még ezen a csapáson, pusztuláson és a város kétségbevonhatatlan szegénységén sem indulának meg ; szívük keményebb volt a kősziklánál és a barbarokéit fölülmúló kegyetlenségükben minduntalan élelem és pénz kiszolgáltatására kényszerítették a várost és a mit csak lehetett, kicsikartak belőle. A polgártársak egyhangú beleegyezésével, a törvényhatóság a köv. levelet intézte a fejedelemhez : »Méltóságos fejedelem, kglmcs urunk ! Nagod méltóságos fejedelmi személyének szegén városunkrül való eltávozása, mely nagy veszedelmet hozott legyen mindnyájunkra, annak rettenetes voltát emberi ') 1640 es években volt Nagy-Szombatban egy Ráhei/ István nevű kanonok is. Mem. Ç. 1!. Strig. 154. 1.