Századok – 1882

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Hain Gáspár és krónikája - I. 133

Éti KRÓNIKÁJA. 141 val — megvetve a kir. biztos által tett azon ajánlatot, hogy hivatalában maradhat, ha áttér a kath. vallásra — a bíróságtól elbúcsúzik: »Binn also unferhofft meines höchstbeschwerlich und gefährlichen Richterambts bey diesen betrübten elenden Zeiten losz worden. Umb keiner andern Ursach alsz umbd. Religion willen, dafür Ich meinem lieben Gott dancke, dasz Er Mich würdig dazu gemacht hat, umb seines Nahmens und Wortes Wielen Verfolgung zu leyden« (799. old.) bátran koczkáztathatom azon állítást, hogy Hain volt oly buzgó lutheránus, mint vallásfelekezetének bármely papja. Nem kell tehát a vallási üldöztetések részletes leírására szerzőtársul hozzávennünk Adami lelkészt, kinek a krónika megírásában legkisebb része sincsen. A krónika tartalmának ismertetésénél látni fogjuk, hogy a gondos szerző a templomok, harangok stb. egyházi szereknél sokkal csekélyebb dolgokra is kiterjeszté figyelmét. Ismervén a krónika valódi szerzőjét, vizsgáljuk meg, mi volt munkájának czélja? honnan merítette adatait? mennyiben hitelesek azok ? minő felfogása és előadása ? Ozéljáról a szerző két helyen ad felvilágosítást. Mindjárt a czímlapon írja: »Zipserische oder Leutschauerische Chronika Zeit Beschreibung zusammen getragen der lieben Posterität zur ncichricht von Caspar Hain m. p.« Másodszor a 624-ik oldalon. Midőn 1667. mart. 6-án a tanácsurak összehívták tizenkettedeiket, Hain a polgárságnak 1660-iki jegyzékéből tizenkettedek szerint összeállító a polgárok neveit : der Posterität aber zur nachricht, damit mann wissen könte, was vor Nahmen, bürger und geschlechter sich diese Zeit allhier aufgehalten, habe Ich solche .... zwölfftelweisz benennen wollen, sambt d. Handwerck, so vill möglich war ! Az utódoknak szánta tehát egyenesen müvét, liogy abból tanulják egykor ismerni városuknak már hanyatlani kezdő régi dicsőségét. Nemcsak krónikát akart ő nyújtani, hanem egyszersmind hü rajzát korának s ezért hálára is kötelezi maga iránt az utókort, mely eddig ugyan nem igen iparkodott megismerkedni vele. Feladatának megoldásához gondos előtanulmányokat tett ós nemcsak azon Diariumokat és feljegyzéseket használta fel, melyeket müvének czímlapján felhoz, hanem úgy látszik, ismerte a lengyel krónikásokat, Istvánfyt és Orteliust is. 1108-ra a 6-ik oldalon leirja Kálmán királyunknak találkozását és szövetkezését III. Boleszló lengyel királylyal és itten elfogadja a lengyel krónikások azon állítását, hogy Kálmán király eljegyzé fiának Istvánnak, Boleszláv leányát, Juditkot és ennek nászajándéka gyanánt került Magyarországhoz a Szepesség. Minthogy Hain itten csak saját szavaival mondja el latin nyelven az eseményt, nem tudha-