Századok – 1882

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Hain Gáspár és krónikája - I. 133

Éti KRÓNIKÁJA. 139 hogy a, krónika, »egyik szerkesztőjében inkább egyházi, semmint világi egyént kell felismernünk.« Továbbá ugyanazon oldalon így folytatja: »De azon körülmény, mely szerint e krónika egyik szerzője egyházi ember volt. legnagyobb előnynyel bír specialis tárgyunkra nézve, mert ez oka annak, hogy különös figyelmét fordította a parochialis templom eseményeire stb.« Hogy kitűnjék, miszerint a szóban forgó lőcsei krónika tisztán és egyedül Hain Gáspárnak műve, minden szerzőtárs nélkül : elég lesz a tévedésnek csak első okára mutatnom reá részletesebben. Az ismert másolat irója, úgy látszik, mellékes dolognak tekintő azt, hogy ki írta a krónikát ; mert a Hain születése és családi viszonyaira vonatkozólag általam felhozott helyeket egytől-egyig elhagyta, A hol Hain Miklósról vagy fiáról Gáspárról beszél, ottan mindenkor egyszerűen a harmadik személyt használja, Tekintsünk meg egy pár helyet : Másolat. 1667. »den 20 (aug.) ist H. Not und H. Hain nebcns« etc. 1668. »24 April ist H. Casp Hain naclier Eperies« etc. Eredeti szöveg. 1667 : »D : 20 (aug.) H: Nótárius und ich, nebens andern Städten nacher Kaschau verreiset« etc. 1668 »24 April bin Ich nacher Epperies zur congregaon verreiset« etc. 1675-ben, midőn a kir. biztos által bírói tisztéről letétetett: »Woranff Ich geantwortet« etc. I »Worauff H. Richter geantwor-I tet« etc. Ugyanúgy került bele a másolatba az 17 83-ik évi dec. 7-iki leírásban is a rFrau Hainin" az eredeti „Meine Hausfrau" helyett. A mi Adami lelkészt illeti, ő 1674. april 26-án száműzetvén Lőcséről, 7 évi távollét után csak 1682. mart. 15-én hívatott vissza előbbi állomására s 26-án, zöld-csütörtökön érkezett vissza Lőcsére. Azon 166 oldal, mely ezen időköznek történetét adja elő, oly pontos, az események legcsekélyebb részleteire is kiterjedő gondossággal van írva, hogy, ha a szerző nem említené is önmagát oly gyakran, azonnal reá lehetne ismerni az egykorú szem- és fül tanura. Hainnak egész iratán átvonúl a legbensőbb vallásos meggyőződés. Isten büntetésének tekinti a Magyarországot ért súlyos csapásokat s e fölötti keservét versben önti ki : »Ach Herr ! die sünde ist, die so voll jammers macht Das Land; doch dieses wird nicht vor d. Straff bedacht, 10*