Századok – 1882

Értekezések - PULSZKY FERENCZ: II. József kora hazánkban. 123

130 II. JÓZSEF-KORA hol kamarai vagy egyházi birtok van, svábok foglalják el az üres telkeket s alapítanak uj falvakat, nemcsak Tolnában, a Bakonyban, a Dunán túl, de Zemplénben, Szabolcsban és Biharban is, a városok pedig egészen németek, ezek képezik a polgárság zömét, még Kecskeméten is 1782-ben német iskolát találunk s a sárospataki katholikus községnek nyelve német ; az ez időben előforduló számlák s nyugták közt, miket iparos állított ki, Debreczen és Szathmár-Németi kivételével, alig van olyan, mely nem német, minden vendéglős az, német a posta, a liarminczad, a sóhivatalok, a kamarai tisztségek s a jószágigazgatóságok személyzete. A német parasztoknál, s a városi jövevényeknél ama meggyőződés uralkodik, hogy miután a barbárok a zsíros földről elűzettek, most Magyarországon munka s izzadság nélkül lehet élni. Egy svajczi utazó szerint a Magyarországba menő német gyarmatosok a bajor, sváb s rajnai kerületek legalábbvaló söpredékéből valók, az osztrák s cseh kamarahivatalnokokban nincs egy szikra hazaszeretet, nincs jóakarat, még igyekvés sem ; gőg, önzés, keménység s bizonyos parancsoló magatartás jellemző tulajdonságaik. A földesurak leginkább tótokat telepítettek a felföldről az alföldre, különösen Békés-megyében, Szathmárban, Aradban, Csanádban ; a tót telepedésnek másik főbb ága a Duna-Tisza közét borította el, hol a déli szlávsággal találkozott, szerző szerint magyar nemzetiségi szempontból az alföld tót telepítése szerencsés egy tény, útját állta a német s rácz terjedésnek s a magyarsághoz simult, végre megmagyarosodott. Szerző kimutatja, hogy a magyarosodás száz év óta folyvást terjed, hogy tizenkét kiválóan magyar megye népessége megkettőződött, míg ugyanannyi tót s vegyes megyében sokkal csekélyebb a gyarapodás s lia nyelvre nem is magyarosodtak meg mind a jövevények, érzelmük magyar, már a második nemzedékben a németek tiltakoznak az ellen, hogy őket sváboknak tekintsék, magyaroknak vallják magukat. Szerző még egyszer visszatér az egyház állapotára, s itt a katholicismus álláspontjára helyezi magát, azt tartja, hogy a katholikus vallás iránya a nemzet históriai fejlődésének inkább megfejelő volt, mint a protestantismus, kiemeli a szerzetek érdemeit, még a jezsuitákat is dicséri, mint a hazafias érzésnek s nemzeti