Századok – 1882
Értekezések - SALAMON FERENCZ: Mosaburg és megyéje. 89
ÉS MJíGYÉJJE. 105 80U-ÍÖ1 lUOO-ig, a magyar pogány korban egy szent helyuév fenntartsa magát. így hát a mi Szalánk körül nincs nyoma Rupertnek. De bezzeg van számos nyoma Stiriában és Karinthiában Î Ha ma a salzburgi érseknek bizonyítnia kellene, hogy elődei voltak ama táj térítői, oklevél helyett csak Stiria és Karántföld részletes térképét kellene kiterítnie, mely hemzseg a Sz.-Rupertektől, mig Alsó-Austriában egy sincs, s Magyarországon is csak egy (nem szent) Rupert van Vas-megyében. Vagy ne lenne ama helynévről emlékezet a salzburgi Névtelen munkáján kivül más régi hiteles irományokban is ? Okmányokban lehet azt felmutatni, tudom. De ezeu okmányok nagyobb részéről már szóltam. Ugyanazon szép társaság az, melyben a »Quinque Basilica« helynévnek van megtéve. A salzburgi érsekség okmánytárában (Juvavia), ugyanazon lapokon, hol a »V. Basilica« szerepel, hűségesen ott van a Salapiugin is, s elég a fentebbi idézetekre hivatkoznom. A 890-dik évről szóló hamisítványban ez áll : »Ad Salapuigin curtem cum 300 mansis, et totidem vineis -, . vei quiquid ibi habuimus«. Ez Arnulf király szájába van adva, intézve a salzburgi érsekhez. Pedig a Névtelen szerint a király már rég nem birta volna azt a helyet! Érdekes ajándék 300 jobbágytelek 300 darab szőllővel! 978-ban ezt is szórúl-szóra megerősíti II. Ottó. Tehát a német császár rendelkezett volna zalamegyei birtok fölött. Megemlítem, hogy mindezekben Sabaria (Szombathely) is szerepel, mi valami stíriai Saboroveczből, vagy Sabreschből lehet rontva, mint a Karantanából Carnuntum ugyanott. Előfordul Salapiugin másutt is. Egy 860-ra tett okmány szól Privináról, a király »hűséges herczegéről,« ki mint sajátját adja Salapiugint az altaichi kolostornak. *) Kopp kimutatta az okmány forma hibáját. S mit tartsunk arról, hogy most, 860-ban Salapiugint az altaichi apátnak adják, s akkor és azután még is oly sokszor meg*) Feje'r, Codex Dipl. I. 183. közli a Monumenta Boica XI. kötetéből. Századok. 1882. И. füzet. 8