Századok – 1881

Értekezések - JAKAB ELEK: Adalék Sinkai György életiratához - II. 756

758 adalék Hogy az ide hozott légiók — kivéve tán tiszteiket — csak nevökre nézve voltak rómaiak. írja Tacitus, a ki szemtanúja volt ama történeteknek, és aki Evkönyvei XIY. könyvéhen így ír : » A légiók széltében a barbárok közül Írattak össze, mert —• úgymond — egész légiókat tribunusaikkal és centurióikkal s a megfelelő külön rendű katonákkal együtt most, nem hoztak — mint hajdan — Rómából, hogy egyetértve és szeretetben alkossák meg a respublikát ; de egymással ismeretlenek, különböző csapatok, igazgató és kölcsönös rokonszenv nélkül, mintha csak a. halandók er/y más fajából rögtönözve lett volna összegyűjtve, inkább egy bizonyos ember-szám, mintsem Colonia.« E gyülevész sergei az embereknek csak névre nézve voltak rómaiak. Ha igaz lenne is, bogy a rómaiak valamennyi dákot kiöltek, nem csak Decebal hadsergét, de az összes népet (a mint Sinkai meri állítni,) és Dácia egészen tiszta rómaiakkal telepíttetett be, akkor is a valóság az lenne, hogy e betelepítés római nevet viselő legkülönbfélébb népek gyülevész sokaságával történt. De okos ember nem fogja elhinni azt, hogy az egész tartomány népe elpusztíttatott volna a rómaiak által, a kiknek nem az volt szokása, hanem hogy a legyőzött nemzeteket a római polgárságba fölvegyék s azoknak isteneit római polgári joggal adományozzák. Aurelianus császár azért vitte légióit át a Dunántúli új Dáciába, mert a régi a különböző barbárok becsapásainak annyira ki volt téve, hogy oltalmazni és megtartani másképen nem bírta. Botorúl véli szerző, hogy akkor kitűnő római nemzetségek maradtak itt, melyek az oláhok ősei. Ki képzeli azt, hogy a midőn látszott, hogy a tartomány meg nem tartható s a barbárok ragadozásainak ki van téve, a légiókkal együtt az előkelő nemzetségek is ki ne költöztek volna, hogy azok védelme alatt a barbárok szolgaságát kikerüljék ? Nem maradt ebben a mi Dáciánkban a földmívelő népen kivííl semmi, s az is ki volt téve a gótliok, sarmaták s más vándorló népek rabszolgaságának. Róma nyelvének a legkülönbözőbb görög és szláv eredetű szókkal kevert romjai csak arról tesznek tanúságot, hogy a rómaiaknak szokása volt, hogy nyelvöket minden legyőzött nép közé bevigyék. Innen származott a sok különböző római eredetű nyelv, u. m. az olasz, franczia, spanyol, portugál és a tyrrheni tenger szigetének nyelve a Róma más népnyelvekkel vegyült nyelvromjaiból, a mely nemzetek mégis nem akarnak a rómaiak unokáinak neveztetni, melyek közül pedig nem egy virágzott, mielőtt a rómaiaknak alávettetett volna. S minő népekkel vegyültek ? Mennyi maradványa van még bennök a hajdani római vérnek ? !