Századok – 1881

Értekezések - JAKAB ELEK: Adalék Sinkai György életiratához - II. 756

ADALÉK SINKAI GYÖRGY ÉLETIRATÁHOZ. MÁSODIK KÖZLEMÉNY. Nevetséges és hiú hányavetiség az, hogy szerző nemzete dicsőségét egyedül származásáért vitatja, a mit másképen nem érdemelt ki ; sőt gyalázatára válik, hogy oly dicső származás után oly semmiségre siilyedt alá. Mint a vizek, úgy a nemzetek eredete is csekély. S főleg azok, a melyek romokból s más nemzetek maradványaiból keletkeztek, önlétüek (autonom) és uralkodók soha sem voltak, de mint gyülevész nép, mindig a győztesek és hatalmasabbak alá voltak vetve. Miért kezdi szerző krónikáját Domitianustól, nem lehet tudni. О Daciát és a dákokat soha sem látta, s csak szemfényvesztésből tartott triumpluist Rómában a dákok legyőzéseért. Martialis nevetségessé akarta tenni őt, midőn rá e verset irta : Quae venit a Dacis, latuea tota tua est. Ha az ily emlékezések valami sulylyal az oláhok római származására nézve bírnának, azokat csak Octavianus Augustusiéi lehetne kezdeni, a ki alatt Horatius így énekelt: Pene occupatam seditioiiibus Delevit urbem Dactis. S azután kevéssel : Occidit Daci Cotysonis agmen. Ezek azonban nem Dáciában, de a Dunán túl történtek, hová a dákok, a római tartományok határaira rabolni bebecsaptak. Az oláhok római eredetének tisztábban bebízonyitása végett maguknak a rómaiaknak is eredetére kellene visszamenni, nem Ádámra és Noéra, mely bizonyos is, nem is, sem nem .Tanús, Mars és mások meséire, hanem arra, a honnan Roma valóban