Századok – 1881

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - III. 723

élete, 745 magyar királyhoz, ezt késznek fogja találni az elődje által létesített béke és baráti viszony megerősítésére. Ha pedig a portán nem tennék meg a kezdeményező lépést, Tomori volt hivatva, hogy kellő óvatossággal, és úgy mintha megbízás nélkül tennné, hozza szőnyegre a fegyverszünet megerősitésének ügyét ; és az új szultánt követ küldésére késztesse. A magyar udvarnál nagy súlyt helyeztek arra, hogy a fegyverszünet megerősítése iránt a tárgyalások Budán folyjanak ; és pedig nem csak azért, hogy a szultán látszassék békét kérni ; hanem főleg azért, hogy a király időt nyerjen, míg véglegesen határoz az iránt, vájjon békét kössön vagy háborút indítson. Tomori még útban volt, két vagy három napi járásnyira Konstantinápoly tói, mikor Bajazet haláláról értésült. A török fővárosban I. Szelim tanácsosai nagy előzékenységgel fogadták, és kijelentvén előtte, hogy az új szultán kész az atyja által kötött fegyverszünetet megtartani, felkérték, hogy ő is küldője nevében erősítse meg azt, Tomori, utasítása értelmében kijelenté, hogy ő a szultán atyjához küldetett, nincs tehát felhatalmazva az új uralkodóval tárgyalni ; egyúttal ajánlotta, hogy az küldjön követet Budára. De a török diplomaták csakhamar észrevették, hogy a követnek valamely utógondolata van. és mindent megmozdítottak, hogy a fegyverszünet haladéktalan megerősítését eszközöljék ki. Maga Szelim szultán is fogadta Tomorit, és kinyilatkoztatá, hogy a békét Magyarországgal ép úgy meg akarja tartani, mint atyja ; minélfogva megparancsolta a végvárak parancsnokainak, hogy a béke megsértésétől tartózkodjanak, míg a magyar király a béke megkötése végett követet küldend a portára ; ő — úgy mond — e czélból szívesen küldene maga is követet Budára, de mivel már is van ott egy küldötte, nem tartja illőnek, hogy most mindjárt egy másikat küldjön ; végre megbízta Tomorit, hogy Ulászló királynak, a kit »nagybátya és testvér gyanánt« tisztel ; üdvözletét jeleutse, és levelét kézbesítse neki. Tomori, kitüntetésekkel és bizonyosan értékes ajándékokkal is elhalmozva,1

) csakhamar útra kelt, és September 11-ikén érkezett meg Budára, a hol az általa hozott »várakozást meghaladó jó tudósítások« nagy örömet idéztek elő. 2) J) »Dimisit eundein nunciuin nostrum valde honoratum« írja a király. 2) Ulászló király ezen fontos levele közölve vau az Acta Tomiciaiia czímü lengyel oklevéltárban. II. 127—9. 11.