Századok – 1881
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - III. 723
742 TOMORI PÁl élete. A fenyegető szavak elnémították mindazokat, a kik az elbizakodott reményekben nem osztozának. Határozattá lett, bogy a király a mohácsi mezőn bevárja az ellenséget és elfogadja az ütközetet. Tomori táborába sietett, a hol ujjongva fogadták, és most már készséggel ráállottak, hogy a királyi sereggel egyesüljenek. Ezen és a következő napon, míg bandériumok és zsoldos csapatok érkezése által a magyar hadsereg huszonnyolczezer emberre szaporodott: a két fővezér, hadnagyaival megállapítá az ütközet tervét. Az idegenek, a kik e tanácskozásban részt vettek — a lengyel Gnojenszki Lénárd, a rácz Baldes Pál és Radies Bosics — higgadtan fontolva meg az ütközet esélyeit, azt ajánlották, hogy a tábort kísérő nagyszámú kocsikból mintegy szekérvárat kell alakítani, és ennek oltalma alatt várni be a támadást. De a magyar urak erre kevés súlyt helyeztek, valamint egyebekben is feleslegesnek tartották, hogy figyelembe vegyék az óvatosság követeléseit. A magyar sereg felállítására a Mohács alatt elterülő sikság azon részét jelölve ki, a mely a mai Kölked és Nagy-Nyarád helységek között fekszik, elmulasztották megszállani a délnyugat felől emelkedő dombsort, bár ezen irányban kellett az ellenséget várniok. Sőt az utolsó napokban arról sem gondoskodtak, hogy az ellenség mozdulatai felől biztos és pontos tudósításokat nyerjenek. A fővezérek nem a czélirányos taktikai intézkedésekben látták a siker feltételét. A török sereg felől jött hamis tudósítások hatása alatt állva, azt hitték, hogy merész elhatározás, az erkölcsi bátorság nagy ténye biztosítandja részökre a győzelmet; és hogy a legelső erőteljes roham el fogja dönteni a csata sorsát. Ez lebegett szemök előtt, mikor augustus 29-én, azonnal napkelte után, csatarendbe állították hadaikat. Az volt legfőbb gondjuk, hogy a sereg akadály nélkül kifejthesse magát, lehetőleg nagykiterjedésű hadsorokban rohanhasson az ellenségre, és az egész vonalon egyidőben indúljon meg a viadal. De a nap legnagyobb része várakozásban telt el. Az ellenség, mely a dombok mögött táborozott, nem mutatta magát. A magyarok, kitéve a nyári nap hevének és a bizonytalanság izgalmainak, türelmetlen-