Századok – 1881

Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A zámi és ohati apátságok. Balássy F. ism. 704

történeti irodalom. 705 tévesen Máramarosban is kerestek, — Abád mellett a tomaji apátság romjai még ma is láthatók, — Kötelek és Nagy-Körü között a mouostor-nak nevezett dombon szintén apátság székelt, mit az ott található, a fegyverneki puszta torony anyagjához hasonló minőségű téglák után is hinni kellene, ha a domb »monostori, elnevezése már magában elég bizonyság nem lenne, talán nem csalódunk, ha ezt véljük azon apátságnak, melynek czíme : »Abbatia de Kew ad Tibiscum« napjainking felmaradt ; Szajol mellett végre találjuk a t.enyöi monostort. Nem volt tehát néptelen a magyar alföld a mongol dúlás előtt, mert nem is képzelhető, hogy sivár pusztákon épültek volna a monostorok, s a művelődésnek is nem csekély fokán állhatott hazánk ezen vidéke, mert hisz' a zárdák mindenütt a tudomány és ipar előharczosai, terjesztői voltak a közép korban. A zárni és ohati apátságok történetéből Balássy sem tud sokat mondani, mindkettő neve 1219 táján a Váradi Regestrumban fordúl elő első izben, a zárni monostor később, valószínűleg a mongol betöréskor, elpusztúlt, mert 1297-ben, midőn Dózsa mester Zámot, annak ősi birtokosaitól a Katha-nemzetség tagjaitól megveszi, az apátság nem említtetik az adás-vételi szerződésben, 1340-ben a monostor újból felépült, 1343-ban peclig már ismét virágzott, mert ekkor már a monostor feletti kegyúri jogról is szó van azon osztály-levélben, mely a Kátlia nemzetség és Dózsa fiai között országbirói ítélet következtében jött létre. Az ohati apátság szintén a Váradi Regestrumban említtetik legelsőbb 1219 táján együtt a zámival, de ennél sokkal elébb épült fel romjaiból a mongol pusztítás után, mert 1248-ban máiapátja volt, IV. Béla király egy oklevele tanúsága szerint, 1299-ben azonban, már csak mint egyszerű birtokot említi III. Endre. Ezentúl egyik monostorról sem tétetik emlékezet az eddig napfényre került oklevelekben. Hogy ezen két monostor Szabolcs megyében feküdt azt az értékezés t. írója minden kétséget kizárólag bebizonyította s mégis a Váradi Regestrum ezen kitétele: »Comprovinciales de Dus abbas de Zam et abbas de Wied« egészen mást látszik mondani. A provincia rendesen önálló nemes megyét szokott jelenteni, s így nem képzelhető, hogy Szabolcs-megye egy részét képezte volna a Provincia de Dus, sőt minden valószínűség oda mutat, hogy 1219 táján Szabolcs-megyének ezen része még önálló nemes megye volt, vagy ha már be is volt Szabolcsba olvadva, régi neve még nem ment feledékenységbe. Hogy a Váradi Regestrum kiadásakor a Dus név helyesen volt-e olvasva, mindenesetre kérdés tárgya, de hogy külön még pedig nemes megyét képezett, azt már