Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

684 adalék vármegyei tisztségtől, azután — kérvénye nincs keltezve — a főispántól és megyei közönségtől, november 5. a kir. főkormányszéktől. A két első kérvényben felhozta indokul, »hogy ő nemes és birtokos, el nem távozliatik, közszolgálatban van, minek eleget kell tennie, hosszasabb letartóztatása alatt vagyona elpusztul, két árva unokáját neveltetni a keresztényi és természeti szeretet parancsolja, neki a rásütött gyalázat bélyegét letörölnie s igazságát bebizonyítnia kell.« Harmadik kérvényében bizonyítékokat hozott fel korábbi — 1792. — érdemeiről, mik föntebb idézve voltak, szabadkozott, hogy vádoltatása irigység müve, nem hogy a haza ellen szóval vagy tettel valaha vétett volna, de azt mindennek fölébe helyezte, helyezi most és fogja helyezni egész életében ; a mely szókat inkább tréfásan és poharazás között, megfontolatlanúl s másoktól kibővítve elejtett, azokkal nemcsak hogy a felséget vagy hazát, de a püspök ő méltóságát sem kívánta érinteni, mert azok különben is oly körülmények között voltak mondva, melyek a komolyan vételt kizárják. О inkább védte a püspököt ellenségeitől, vigyázatra figyelmeztette, nemhogy ellene valaha gonoszat forralt volna, s ha gyalázták, azt is megjelentette, neveiket azért hallgatva el, mert csak bizalmasan tudta meg. Ezen okoknál fogva, miután már aug. 24. letartóztatása óta ártatlanul szenved, kéri kezességen szabadon bocsáttatását. A két első helyről nemességének kérdés alatt léte indokából tagadó választ kapott, a harmadik a kérést a tudományügyi bizottsághoz [Commissio Litterarici] tette át azon okból, mert az ügy törvényes téren áll és Sinkainak a püspök és balázsfalvi növelő intézet irányában csak azon uton tisztázható követelései vannak. Ekkor folyamodott érette két testvére, kik neveiket sajátkezűleg így írták kérvényök alá : Sinkai Boér András és Gergely, a mi Sinkai valódi nevére elől tett megjegyzésemet teljesen igazolja. Kérésöket a kir. főkormányszék octob. 9. Alsófejér-vármegye közönségéhez küldötte át véleményadás végett. Miközben a tudományügyi bizottság jelentést tevén: a megyei közönségnek sürgősen meghagyatott, hogy ez ügyben tudósítását mielébb tegye meg. Erre a vármegye azon határozatot hozta, hogy a panaszló ügye végellátása előtt ne bocsáttassék szabadon, s ezt 1795. jan. 30. a kir. főkormányszéknek jelentette, mely ezen késedelmes eljárást feddést érdemlőnek találta, a jelentést pedig, mint semmivel nem indokoltat, hiányosnak s apr. 22. költ rendeletében meghagyta a vármegye közönségének, hogy a dolgokat folytassa serényebben s a kivánt tudósítást minél hamarabb megtenni ismerje kötelességének. Sinkai békétlensége fokozódni kezdett. Most Lerchenfeld József normális iskolai főfelügyelőhöz adott be kérést, a ki azt