Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

adalék Wlád István rector-professorhoz, a királyi monostorba, liogy alig tudta nyelvét forgatni, ott — a mint értette — sokat lármázott. Másoktól hallotta, hogy avval dicsekedett ott létéhen, hogy hat személyt akarna elveszteni, kik közül az első lenne a méltóságos püspök, második a prépost Papp István . . . .« A harmadik saját kézaláirása, pecséte és lelkiismerete hitelessége alatt tanúsította, hogy a jelölt napon Sinkai, szokatlanúl, kardosan és részegen rohant be a monostorba s utóbb a prépost szobájába is, ott garázdálkodott s a püspök ellen fenekedett, e szókban törve ki: »El kell, hogy veszítsem a Directorsdgot, de én is megteszem, hogy ö is elveszti a püspökséget ; de Timár és Kaján, sem lesz többé ember, hét embernek kell elveszni.« Ki a meg nem nevezett négy? nem mondotta meg. Midőn feddette, miért jött a monostorba fegyveresen, s hogy az ilyen nem igazgatóhoz illő, azt felelte: »ő nemes ember, szabad fegyverrel járnia.« Az utolsó bizonyság tevő is azt tanúsította, a mit Wlád István, megjegyezve, liogy Sinkai a kivont kardot Wládnak hasára, Pbilipánnak nyakára méregette, s fejét, karjait, lábát ide s tova forgatva, az ott levők rémületére, kardjával különböző vágásokat tett, miközben a püspököt mindenféle gyalázó szókkal és becstelenitő kifejezésekkel illette. . . .« Az őt letartóztató alispán sept. 1. kelt hivatalos iratában Sinkairól azt jelentette, hogy az aug. 24. Bényei József, püspöki jószágfelügyelő házánál az ő jelenlétében úgy nyilatkozott: »hogy száznál többen vannak összeeskiive, de nem nevezi meg, mert vele titokban tudatták ; a balázsfalvi monostorban pedig többek előtt vallotta: hogy ö az összeesküvők vezére sa lázadás indítója,« а, püspök ellen gyalázó gunyíratokat készített s mindenfelé elterjesztette, de bűnrészeseit nem vallja meg, vagyonát letartóztatása előtti liéten eladóvá tétette, sőt házát árverezésre is felajánlotta. Ezekért kellett őt letartóztatni. Kevéssel ezután sept. 11. a megye főispánjától, b. Kemény Simontól is oly hivatalos jelentés érkezett a kormányzóhoz, mely Sinkai szándékainak s a püspök elleni vétkes törekvésének egészen komoly igazolását tartalmazta. »Miután tudósítását megtette — úgymond — a bizonyítás megszaporodott arra, bogy a parasztság nagyon fejébe vette s széltében beszéli, hogy ha katonának állanak, lakó örökségeik övéik lesznek, sőt hogy az apaliidai oláh pópa úgy is hirdette ki, teljesen megbizonyosodott. A vármegye ezen nagyon megindult, elméjében forgatván, bogy a mult Hóra lármája is a parasztság hasonló reménységén volt fundálva, és akkor is a katonaságra való magok felajánlása előzte meg támadásukat. Azért minő orvoslás lenne szükséges, a megye leveléből a kormányzó át fogja látni. . . . Megindultak a vármegye rendei — úgymond tovább a főispán — a Sinkai György tudva