Századok – 1881
Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643
670 a eómaiság elenyészte pannoniában, »455-ben September 7-ikén péntek napon Savariát egy földrengés összerombolta.«1) Ha Attila halálával, 453-ban, elpusztult város lesz vala"az, egy földrengés nem volt miben kárt tegyen. De nemcsak hogy el nem pusztult, hanem még mindig nevezetes hely volt ; mert különben a birodalmi főváros krónikásai, kik a tartományok állapotját, viszontagságait igen ritkán méltatták figyelemre, nem emelték volna ki, mint eseményt, a földrengést. Ezekből s a még hátrább felhozandókból kitűnik, hogy a húnok Pannoniára nézve sem képezik a római világ végkép legördülőfüggönyét, bár a nyugati birodalmat Attila működése tette minden további ellenállásra képtelenné, megsemmisítvén az addig egyedüli védelmet : a limeseket. Későbbi századok mondái Attilát túlságos szelíd embernek tüntetik fel. így valamennyi germán nép dalai, melyekből későbbi századokban a »Nibelung« keletkezett, nemcsak nagylelkű királynak, hanem néha a gyámoltalanságig jámbor férfiúnak mutatják. Elég különben csak az is, hogy a germán hősi monda polgárjogot ád a hún nagy embernek, annak bizonyságára, hogy az egykorúakra nem azt a benyomást tette, a mit Dzsingisz és Batu khán a XIII. század idegeneire. Ezeket például a magyar monda ha eszményítni akarja, kutya-fejű szörnyeket alakít belőlök. A benyomás, míg minden egyébb a valótlanság cziczomáival van feldíszítve, a mondában is alig változhatik ellenkezőre. Így hazai mondáink is, melyek Attiláról szólanak, csak a benyomás délibábszerű visszatükrözésének vehetők. Itt Attila egészen a mienknek van feltűntetve. Annyira itthon érzi magát, hogy Buda várának királyi palotáit lakja, mint akármelyik hét nyolczszáz év múlva uralkodott magyar király. Mindebből csak épen az az átalános benyomás fogadható el, hogy nem pusztította el végkép sem a Buda határában állott Aquincumot, se Pannoniát, hanem úr volt felettök. Minden egyéb, mit hazai krónikáink a hún korbeli Budáról 1) »Valentiniano VIII. et Autemio consulibus, — eversa est Savaria a terrae motu VII. id. Septembris, die Veneris.« Anonym. Cuspin. ed. Mommsen 666. lap.