Századok – 1881
Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643
662 a eómaiság elenyészte pannoniában, Ezen ellenmoiidások az egész Pannónia sorsára nézve még feltűnőbbek lennének, ha egyfelől a politikai események följegyzéseit, másfelől némely más emlékek betűit veszszük. 401-től kezdve 410-ig a félelmes Alarik az ő vizi-góthjaival közelünkben van, sőt magában Pannoniában is tanyázik, s olaszországi hadjáratai alatt elzárta a tartomány közlekedését, a Ravennába szorult nyugati császárral, honnan se utasítást, se zsoldot, se segedelmet várni nem lehetett. A húnok és velők az ostrogóthok római szolgálatban állanak ; de ezen és sok más nép keresztülutazása lehetetlennek mutatja azt, hogy Pannoniában és kivált országúiba eső vidékünkön a római polgári és koronái kormányzat működhetett volna. Epen az V. század ezen első tizedében az eseményekről fennmaradt adatok nagy valószínűségűnek mutatják, hogy most ismét megszűnt Pannónia római tartomány lenni. Azonban nem kis csodálkozásunkra egy hiteles emlék azt látszik bizonyítni, hogy vidékünkön Róma még él és uralkodik a szó teljes értelmében. És ezen emlék a Notitia Dignitatum.1 ) Ez a nevezetes birodalmi Schematismus, Aquincum hadi fontosságát, a II-dik Legio egy osztályának, több segédcsapatnak itt létében, egy kézügyben álló dunai hadi flottában, s egy csoport vizén túli erődben mutatja ki. Sőt az egész dunai vonal a legjobb karban van, s a legszebb rendben tartja megszállva a hadsereg, mely egészen a határszélre van rendelve s ott mintegy kimozdíthatlan, állandó őrséget képez, — úgy hogy mezei hadakul aránylag kevés maradhatott a császárok rendelkezése alatt, s azért, voltak kénytelenek ilyenekül mindenféle barbárt fogadni zsoldjukba. Ha a »Notitiát 400 és 408 közt szerkesztettnek veszszük a római császárság utolsó korszakának legcsodálatosabb tüneményével volna dolgunk. Mert a mig a Valens befogadta góth hordák a birodalom belsejében dúlnak s Tbráciából Görög-Vannak a könyvben oly irodalmi nyomok, melyek nem engednek más föltevést, mint azt, liogy a »Notitiá«-t 400 után és 408 előtt szerkesztették. (Böeking »Über die Notitia Dignitatum« Bonn 1834. 115. 1.) De megjegyzendő, bogy kérdés marad, vajon a könyv ismeretlen kilétü és korbeli összeállítója nem zavart-e össze tartományok szerint különböző korszakokat ?
