Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Vegyes közlések - 636

640 tárcza. nemcsak helyes kritikával állítá össze az adatokat, hanem a kidolgozás formájára is ügyelt. Dácia geographiája c's története a római korban, továbbá, a középdunai tartományok cultur-történeto, Apulum leírása, a jobb nevü történetírók közé emelték. Mint epigraphus is szép nevet vívott ki s e nembe vágó közléseivel Mommsen nagy munkájához is szolgáltatott adatokat. Ezenkívül az Archiv-ban, a segesvári gymn. programmjaiban is adott ki kisebb-nagyobb közleményeket. Alapos kutató, ügyes feldolgozó lévén, kiváló előszeretettel vetette magát a történet homályos pontjainak tisztázására s e téren szerencsés combinatióival általános figyelmet keltett. Jókedélyü, nyájas, előzékeny férfi volt. Szívesen érintkezett azokkal, kik vele egy téren dolgoztak s a hozzá intézett kérdésekre örömest szolgált felvilágosítással. A megfeszített munkásság megtörte gyenge idegzetét s agylágyúlást idézett nála elő. Orvosai hoszabb idő óta eltiltották a dolgozástól, de maga is fokozatosan vette észre erejét hanyatlani. Ez állapot és szenvedései türhetlenné tették előtte az életet s az alig 38 éves férfi a sírban keresett enyhülést. Magyar érzelmű családból szár" mázott s atyja, mint honvéd szolgálta hazáját. De ennek szomorú végét intő példának tekinté s kerülte a politikai pártküzdelmeket. F N.-vasadi Vasadi N. Gtdla, a székely nemzeti muzem derék őre, f. évi junius lió 6-án, élete 36-ik évében, úgy szólván pályája kezdetén, hunyt cl. — A boldogult a budapesti egyetemen philosophiai cursust végzett ; mint tanárjelölt a Cserei-családhoz került nevelőnek. Az özvegy Csereiné a szakavatott nevelő segélyével kezdé gyűjteni a Székelyföld régiségi, etlmographiai, históriai s más emlékeit, eleintén merőben privát passióból. A kisded gyűjtemény évek során át tekintélyessé szaporodott ; szakértelemmel, a modern muzeumi követelményeknek megfelelően rendeztetett. Nem rég a magán-gyüjtemény nyilvános jelleget öltött, a tulajdonosnő nagylelkűségéből a székely nemzet tulajdonába ment át. Természetes volt tehát, hogy a közkincs őrizete is arra bízaték, ki összehozásában, rendezésében a főszerepet vitte. Vasadinak csak most nyílott volna tér, melynek müvelésében képzettségét ragyogtathatja vala. A kérlelhetetlen úr — a halál — munkájából ragadta ki, mielőtt amaz alapot dicscsel tetőzhette volna be, melynek lerakását nem közönséges tehetséggel és odaadással kezdé meg. Székely honfitársaink kegyelete talán módját ejti, hogy emléke körükben megőriztessék ; hisz az elhúnyt első sorban a székely culturának tőn becses szolgálatot, Béke lebegjen porain !