Századok – 1881
ÁLLANDÓ ROVATOK - Vidéki Társulatok - 634
634 târcza. VIDÉKI TÁRSULATOK. A »délmagyarországi tört. ks régészeti társulat« api'il 27-c11 Ráca Atlianáz alelnök vezetése alatt tartotta meg rendes liavi közgyűlését, mely alkalommal Pontelly titkár havi jelentésében kiváló helyet foglal el a Ternajgó Caesár gyógyszerész által a társulat muzeuma számára beküldött aezél pecsétnyomó leírása, mely az 1848/49-iki szabadságharcz 1Л ej én az összes magyar tábori kórházak főapolónéjának, mely tisztet Kossuth Lajos nővére : Meszlényiné viselt, használatára készült. A régiségtár számára ezen kívül egy egész sereg éremküldemény jelentetett be; melyek legnagyobb részben a római császárság korát képviselik. Ezek mellett érdekes még azon érem is, melyet 1 848-ban a csak 24 óráig fennállott milanói köztársaság veretett. E köztársaságot Radeezky bevonulása szüntette meg. A könyvtár gyarapításához az Akadémia járult. Odor Samu pénztári jelentése után Pontelly István »A bronz-kor elleni mozgalmak« czímü értekezésének befejező részét olvasta fel. — A május 11-én Ormós Zsigmond elnöklete alatt tartott rendkívüli választmányi gyűlés a társulat ez évi X-dik nagygyűlésének programmját. állapította meg. — Junius 1-én tartatott a társulat X-dik nagygyűlése a fentnevezett főispán vezetése mellett, ki rövid elnöki megnyitójában a társulat létjogára vonatkozólag utalt azon tíz évi működésre, mely már mögötte áll, a mely működés hazai tudományosságunk emelésérc a déli vidéken minden esetre nem csekély eredménynyel folyt be. Különösen a régészet terén látszik nagy mozgalom, s ebből kifolyólag utal elnök arra, hogy a társulat fennállása véglegesen biztosítva csak akkor lehet, ha az érdeksolidaritás a közönség és a társulat között szilárd alapon álland. Az elnöki megnyitó után Ormós a piatra-albai római ezüstérem-leletet mutatja be, melynek végezte után a közönség éljenekkel jutalmazta. Most Pontelly István titkári jelentése következett, melynek elején meleg szavakkal szól a társulat tíz évi működéséről, melyre nézve így folytatja : »vajha törpe szám legyen az, társulatunk jövendő életében, melyre nézve nem is lehet hőbb vágyunk annál, hogy egyesületünk a maga elé tűzött hazafias, tudományos, nemzeti és speciális délmagyarországi föladata tekintetéből, az évtizedek szakadatlan során keresztül oly tekintélyes és hatalmas súlylyal essék mindinkább Délmagyarország nemzeti és culturális mérlegébe, hogy a mit mi anyagi és szellemi gyönge